Visszatekintve jónéhány évet, nem emlékszem ilyen késői és ilyen meleg vénasszonyok nyarára, amikor a nappali hőmérséklet a 20 fokot is megközelíti, dél körül pedig el is hagyja azt. Egy efféle arcomat bársonyosan cirógató napon azzal a céllal érkeztem a Régi Posta Étteremben, hogy az évszakváltással menetrendszerűen érkező étlap frissítésről beszélgessek Bardi Balázs, szakáccsal.

Tündöklő kora délutáni napon érkeztem meg, a lehullott levelek az öreg fák tövében a sárga színtől kezdve a bordóig pompáztak. A majd’ megtelt parkolóban leállítottam az autómat és a nyári időszak végét egyértelműen demonstráló teraszon keresztül lesétáltam az egykori patríciusház étterem részébe. A régi időkre emlékeztető vendégtérben az ebéd utáni élénkítő feketéjüket fogyasztó párokat, belvárosban dolgozó étteremlátogatókat találtam. A baráti üdvözlést követően szinte azonnal rátértünk látogatásom céljára, mert tapasztalatom szerint ez az időszak, amikor a déli „hajrá” már lemegy, az estére való felkészülés még nem indul el.

Az étterem egyik félreeső részében Balázzsal helyet foglaltunk, elővettük az étlapot. „A téli időszak beálltával a vendéglátóhelyek új ételekkel készülnek, favorizálva a szezonális gyömölcsöket, zöldségeket, ezt tartotta szem előtt Dusa Attila konyhafőnök is a kínálat összeállításakor. Viszont olyan „nyári” fogások is étlapon maradtak, melyet a vendégek igen gyakran rendelnek. Igazi újdonság a haltepertőnk. A vegyes halból készített halászlevünk miatt egészben érkezett ponty zsíros részét használjuk fel a tepertő elkészítéséhez. A kisütött, fűszerzett halkockák jellegzetes ízűek, ropogósak, uborkával és zöldségekkel nagyon ízletesek.” Amint a halas ételek végére pontot tettünk, Gábor Tamás, üzletvezető jelent meg: „Lesz egy húsleves, orjaleves, posta tallér és egy csülök.” Így felálltunk, bementünk a konyhára, hogy Balázs elkészítse a kései ebédelők részére a módfelett gusztusos falatokat.

Két hölgy segítő közreműködésével néhány perc leforgása után már melegedett is a zöldségekben bővelkedő csigatésztás leves és a hússal gazdagított párja. A tálalása egyszerűen nagyszerű: nagymamám kissé viseltes zománcozott piros lábására emlékeztető edényben szervírozták fehér merőkanállal. Közben a vasaló alá került a szűz, majd a rostlapon landoltak a csülökszeletek. A rutinos kezek elkészítették a gombamártást, kisütötték a tócsnit, felszelték a zöldségeket, pirító alá került a kapros juhtúróval megkent sertéshús. A két főfogás 15-20 perc alatt készen állt a felszolgálásra. Ezt követően Balázzsal újra elfoglaltuk helyünket és kissé felgyorsítottuk beszélgetésünket. „A lágy camambert sajtot egy őszi csemegébe, dióba forgatva adjuk szilvalekvárral, almás krokettel. Természetesen a vendégek körében nagy népszerűségnek örvendő borjúpaprikást, töltött káposztát, valamit a városban ritkán kínált rántott borjúlábot étlapon hagytuk. Tipikusan őszi finomság az alma, melyet burgonyakrokettünkbe csempésztünk bele, a rostonsült csirkemellhez és a karamellizált, fehérboros, gyömbérrel megbolondított gyümölcsraguhoz kínáljuk. Terítéken maradt a ház specialitása a szalonna ködmönbe tekert pulykasült lilahagymás körteraguval, burgonyapürével.” Bevallom, a gyümölcs hús kombinációnak nem vagyok nagy rajongója, de ezt az ételt még én is átéléssel fogyasztottam, így egyáltalán nem vagyok meglepve, hogy étlapon tartották, amit nem mellesleg a férfiak is szívesen választanak, tudtam meg Balázstól. Hasonlóan ellenállhatatlan számomra a baconnal „összeadott” sertés. A Régi Postában szűzérmével párosították saslik pálcára húzva, megspékelve kolbászos lecsóval. A magyaros étterem jelleget tovább erősítve hazai halat cserépedényben tálalnak, rácpontynak elkészítve, tallér burgonyával. Klasszikus honi desszerttel, mákus gubával zártuk találkozónkat, ami eredetileg karácsonyi szerencsehozó édesség volt, úgy tartották, hogy a mákszemek pénzt hoznak az új évben a házhoz. Kóstolják meg és legyen szerencséjük.

(2013-10-23)

-eSBé-