A debreceni lakos ugyan városi embernek számít, ám ennek ellenére – vagy tán’ éppen ezért – különös hangulatba kerül, ha a hagyományok felkutatása testközelébe kerül. Bizonyíték erre a főtéren megrendezett fesztiválok, a régmúlt étkezéseit bemutató rendezvények sokasága, amik mindig biztos sikerre számíthatnak. Mert a debreceni cívis ember gyökerei mélybe nyúlnak a hajdúsági- bihari történelem múltjába, a tisztelet elődeink iránt génjeinkbe plántálódott, ha alkalmunk van rá kívánjuk, hogy felszínre törjenek. Ezért is oly’ sikeresek a Paripa Csárda rendezvényei!

Magyaros est, disznótoros napok, esküvők, névnapok, családi-, baráti összejövetelek közkedvelt helyszíne a Paripa Csárda. Egészen meghitt, megnyugtató hangulat fogadja a betérőket, mind a teraszon, mind az étteremben azonnal otthon érzi magát a vendég. Ha szerencsénk van, cigányzenészek húzzák a jó ebédhez szólót, de azok sem maradnak hoppon, akik a magyaros virtust kedvelik, azok színvonalas  folklórműsort láthatnak és élhetnek át vacsora közben.

A Paripa Csárda konyhája ilyenkor van elemében! Sült libacomb, töltött káposzta, csülkös pacal, üvegesen ropogós bőrűre sütött malacpecsenye, hurka, kolbász, kemencében sült házi kenyérrel, házi savanyúságokkal, ki-ki megrendelheti a szeretteinek legjobban tetsző és ízlő tálat, nem kell az étlapról hosszasan válogatni, ha előtte megbeszélik a menüsort! Nem kell italt ajánló pincér, kancsóban kínálják a minőségi borokat, étkezés előtt az étvágycsináló pálinkákat pedig kérés nélkül kínálják.

De minden közös étkezésünknek egyszer eljön a vége, elkezdtük a bevezető levesekkel, hideg vagy meleg előételekkel, folytattuk és megteltünk a sültekkel, pecsenyékkel és ragukkal. De mivel zárjuk le a pompás delet vagy vacsorát?

Nem kérdés! Csörögével! A Paripa Csárda messze földön is híres csörögéjével, saját főzésű kajszi lekvárral kínálják, amibe titokként kevéske kis pálinkát is csempésztek

Talán az édes tészták, sütemények azok amik - míg magyar a magyar - sohasem felejtődnek el. Derelye, csöröge, béles, rétes, hájas, bukta, guba, palacsinta, fánk, kalács, pite, mindegy honnan jött, mi magunkévá tettük, magunkhoz édesgettük, és a mai napig szívesen fogyasztjuk. Édesszájúak vagyunk, hiába tagadnánk, ez akkor is így van. Mi férfiak, gyerekek, mohón, nagy izgalommal várjuk, vajon mivel koronázza meg nagymamánk, anyukánk, életünk párja, vagy menyasszonyunk az ebéd végét. Hagyunk helyet a gyomornak, de a meggyes rétes, a mákos kalács, a baracklekváros palacsinta kifog rajtunk, szuszogunk, még kérődzünk az előzőn, de már kezünkben fogjuk a következő darabot… Mert ilyenek vagyunk. Szeretjük az édeset…

De mi a titkuk?

Elárulták nekünk, íme a recept:

Csöröge

Hozzávalók:

Tészta: liszt 25 dkg, vaj 5 dkg, tojás sárgája 2 db, sütőpor 1 kávéskanál, tejföl 1-2 evőkanál

Ízesítésre: só, rum 2 kávéskanál, porcukor 3 evőkanál

Sütéshez: bő étolaj

Szórat: vaníliás porcukor

Hozzá: a Paripa Csárda saját főzésű baracklekvárja

Elkészítése:

Lisztet a vajjal összemorzsoljuk, majd hozzáadjuk a tojást, az ízesítőket és annyi tejfölt, amennyivel közepes keménységű tésztává tudjuk gyúrni (1-2-3. kép).

Negyed órát pihentetjük, majd 2-3 mm vastagra elnyújtjuk. Hosszában 5-6 cm széles csíkokra felvágjuk, majd a csíkokból rombusz alakot vágunk.

A tésztadarab közepébe hosszában egy nyílást metszünk (4-5. kép), ezen keresztül húzzuk az egyik sarkát (6-7-8. kép).

Bő forró olajban mindkét oldalát aranysárgára sütjük (9. kép), majd egy papírtörlővel leterített tányérra szedjük, a zsiradékot leitatjuk a felületéről.

Tálalása:

Forrón, vaníliás porcukorral meghintve tálaljuk. Mellé melegített, barackpálinkával bolondított kajszi lekvárt adunk.

Jó étvágyat!

Mi jöhet a nagy lakoma után? Természetesen a TÁNC!

-Éel-

(2011-11-27)