Lebbencsleves, orjaleves, kavart galuska kolompírral, birkapörkölt, töltött káposzta, töltött tyúk, karimás kása, molnárpogácsa, kunkorgó, cukros pogácsa, vízen kullogó, kása béles, dübencs, guduc kalács, slambuc.  Néhány ételt közülük most is ismerünk, tudunk hozzájuk kapcsolni kedves vagy kellemetlen emlékeket, de vannak közöttük olyanok, melyekről talán sosem hallottunk. A felsorolt ételeknek van egy közös vonása: a hajdúsági paraszt családok asztalára ezek az ételek kerültek fel leggyakrabban.

A hajdúsági paraszt  családok legfontosabb táplálékai a gabonából, hüvelyesekből készült  ételek és a kenyér volt, és a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva számos szabadtéri étel - főzött főtt tésztás, burgonyás étel, kása, parázshús, pörkölt - született meg a pusztákon és tanyákon.  Gyakran készítettek úgynevezett öreg-, vagy vastagételt, amely az éhséget gyorsan elűzte, a gyomrot telítette és erőt adott a munka folytatásához. Úgy tartják, hogy utánozhatatlan ízük csak a mázolatlan cserépedényekbe rakva és a kemencében sütve bontakozik ki. Az egyik leghíresebb öregétel a slambuc, ami Debrecenben és környékén még ma is főfogása egy-egy kerti mulatságnak.
Ma már ínyenc kategóriába tartozna az a húsleves, ami annak idején a pásztoroknak természetes volt, ha nem jutottak hozzá baromfihúshoz. Ebben az esetben vadmadarat fogtak – vadkacsát, vadlibát, szárcsát -  megnyúzták, lábát, fejét eldobták, a többi részét feldarabolták. Hagymás szalonnazsírban rövid ideig párolták, sóval, paprikával ízesítették, majd vízzel felöntve készre főzték. A szegényebb emberek összegyűjtötték a vadmadarak tojásait, melyekből rántottát készítettek, de megfogták a nyulat, fácánt, foglyot és különféle vízimadarakat is, hogy otthon aztán megfőzzék vagy süssék. A gyermekek kedvüket lelték a varjúfészkek kirablásában, mert ha sikerrel jártak, este jóízűen kanalazhatták a fiókákból készült levest.
Bár a pusztai legelőkön tömérdek  szürke marha legelt a XIX. századig, húsát csak  ünnepnapokon ették ( hortobágyi bográcsgulyás, debreceni marhapörkölt, alföldi tokány).
Leggyakrabban sertéshúst fogyasztottak a pásztorok is, és amit disznóölés alkalmával nem fogyasztottak el, azt füstöléssel tartósították.
Ma már szinte minden debreceni étterem étlapján szerepel a jó minőségű marhahúsból készített pörkölt.