Segítség itt az ősz…! Vagy talán mégsem olyan nagy a baj?
Nem könnyű elfogadni, hogy véget ért a nyár… Újból kezdődnek a hétköznapok, beindul a mókuskerék, és bár jut majd nekünk egy hosszú hétvége november elején (az ünnepnap miatt), mégis a karácsony a legközelebbi esemény, ami igazán felcsillan a jövőben, és kizökkent a szürkeségből. Bizony, bizony, messze van még… Na de félre az önsajnálattal: azért az ősz sem olyan borzasztó! Lássuk tehát, mi mindent tartogathat számunkra.
Először is nem kell rögtön kétségbe esni: attól, hogy szeptembert mutat a naptár, még nem vonul el a jó idő. Igaz, hogy az éjszakák már hűvösebbek, de ez a kánikula után szinte megváltás. Napközben viszont még nagyon gyakran van napsütéses idő, ebből pedig az következik, hogy a teraszok is várnak minket. Nem kell lemondani a kávézással egybekötött baráti csevejről, vagy a romantikus vacsorákról. Ráadásul, ha a közelünkben van egy-egy étterem, akik ebédmenüt kínálnak, ne legyünk restek az ebédszünetet a monitortól és az irodától távol tölteni. A munka is jobban megy, ha felfrissültünk egy kicsit, arról nem is beszélve, hogy nem szép dolog magunktól megspórolni a meleg ebédet. A napi menüről pedig akár itt, a honlapján is lehet tájékozódni!
Jó időben igen kellemes dolog sétálni egyet a napsütésben, legyen akár hétköznap délután, vagy pihentető hétvége. A Nagyerdő mindig tartogat meglepetéseket – arról nem is beszélve, hogy sosem lehet tudni, milyen ismerősre bukkanunk a parkban. Ha pedig előkerült egy régen látott osztálytárs, kolléga, unokatestvér, nagynéni vagy jóbarát, igyunk meg egy jó kávét a Pálma Étterem, a Régi Vigadó, vagy akár a Viktória Étterem teraszán – hát nem sokkal könnyebb így feleleveníteni a régi emlékeket?
Debrecen igazán alkalmas a kerékpározásra is, hiszen az Alföldön mi sem egyszerűbb ennél: csak tekerni kell, semmi domb vagy lejtő. Kellemes – és igazán sportos – hétvégi program lehet egy kis kerékpártúra a környéken. Célunk pedig miért is ne lehetne a Paripa Csárda? Az út alig több mint 10 km hosszú, és a legnagyobb szakaszán bicikliúton mehetünk. Jól megérdemelt jutalmunk pedig egy finom magyaros ebéd, vagy egy vadhúsból készült különlegesség a "Szarvasbélszín áfonyamártással, borban párolt körtével" elfogyasztása otthonos, idilli környezetben. A csárda udvarán bóklászva a sziesztát is kiélvezhetjük, hogy aztán újult erővel tekerjünk vissza a városba.
Amitől igazán felpezsdül az ősz, az a szüret. Már nem kell sokáig várni, hogy a környékbeli falvakban, városokban egymást érjék a szüreti felvonulások. A bor pedig nem csak italnak kiváló, hanem ételekkel kombinálva is kitűnő lehet. Igazán jó választás a Belga Étteremben kínált „kacsamell roséra sütve vörösboros aszalt szilvával és burgonyafánkkal”, amelynek már a neve is ősziesen hangzik.
A gyümölcsökről sem kell lemondanunk az ősz érkeztével, éppen csak a paletta változik egy kicsit. Málna, eper, dinnye helyett most illatos körte, alma, szilva sorakozik a standokon. Otthon is csuda finom desszerteket készíthetünk belőlük a legegyszerűbb gyümölcssalátától kezdve a legbonyolultabb tortáig. De ha nincs kedvünk bíbelődni vele, látogassunk el a Garda Étterembe, és kóstoljuk meg a „karamellás, tejszínes körtetortát kávéöntettel” vagy a „dióbundában sült körtét vörösboros áfonyamártással”. A kényeztetés garantált!
Ha pedig az időjárás ellenünk dolgozik, és borús-hűvösre vált az ősz, akkor sem kell kétségbe esni. A Barabás Étteremben elegáns és meghitt környezetben tesztelhetjük a szeptemberben megújult étlapot, vagy választhatjuk a séf által ajánlott menüsort, amely a legkívánatosabb friss, szezonális alapanyagokból készül.
Tehát: fel a fejjel! A nyár vége nem jelenti, hogy mindennek vége. Élvezzük inkább az ősz szépségeit, mert akad belőle bőven!
(- janetonic)
Vénasszonyok nyara – az ősz ajándéka Kicsit még várni kell arra, hogy az aranyszínű faleveleket rugdosva sétáljunk az erdőben – hiszen még minden zöld – mégis, meg kell becsülni a napsütést minden formában! A vénasszonyok nyara az, amit szeptember-október környékén a borús napokon várunk, és bizonyára nem is lesz belőle hiány. Az elnevezésre nincs pontos magyarázat, talán abból ered, hogy az idősödő hölgyek szívesen üldögélnek ebben a napsütésben, miközben napról napra változnak a táj színei, és szépen lassan minden sárga-vörös-narancs-piros lesz. Sokkal kedvesebb magyarázat azonban az elnevezésre az, hogy ősszel a harmatban megjelenő fehér pókhálókat, szélben lebegő ökörnyálakat a boszorkányok vagy nornák (a skandináv mitológiában a végzet istennői, akik a sors fonalát fonják) főkötőinek hitték. Érdekes, hogy ugyanezt az időszakot külföldön indián nyárnak hívják, és a magyar nyelvben is gyakran használatos ez a kifejezés. Nem lehet tudni pontosan, hogy az „indián” az indiai nyárra utal-e – ahol valóban ebben az időszakban van nyárias meleg –, vagy arra, hogy a telepesek ellen az indiánok ekkortájt fejezték be a támadásokat? Az is lehetséges, hogy az „indián/indiai” a csalárd szinonimája volt, és arra utalt, hogy ez már csak amolyan csalóka nyár. Európa déli országaiban Szent Márton nyarának hívják ugyanezt az időszakot, mivel november 11-ét, a szent ünnepét tekintik a nyárias ősz végleges lezárásának. Bárhogy is nevezzük a napsütést ebben az időszakban, mindenképpen élvezzük ki, mert a szürke tél hamarabb itt lesz, mint gondolnánk. És akkor már bánhatjuk, hogy nem tettünk el befőttbe a napsugarakból!
18. századi nyelvújítók szerint a szeptember: gyümölcsönös. A népi kalendárium Szent Mihály havának nevezi. |