"A magyar az egyetlen nép, mely szidja gasztronómiáját" – hangzott el a „Magyar konyha tegnap és ma” című  előadás első percében, melyet Prohászka Béla  olimpiai bajnok mesterszakács, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnöke tartott május 10-én a hajdúszoboszlói Barátság Hotelben. Előadásában arra tett kísérletet, hogy  feltárja gasztronómiánk jelenlegi helyzetének közvetett és közvetlen okait.

„A hunagrikumok nemzeti értékeink”
Ha egy külföldit megkérdezünk arról, mi jut eszébe Magyarországról, akkor azonnal rávágja: Puskás, gulyás, paprika. Ennek hallatán büszkén húzzuk ki magunkat, mégis érezzük, hogy ez bizony szűk meghatározása egy országnak, mely számtalan, hungarikumnak nyilvánított értékkel rendelkezik.  

A hungarikumok csoportjai:

•     élelmiszer                                      
•     gyógyhatású hungarikumok
•     magyar népmesék
•     néprajzi hungarikum
•     zenei hungarikum
•     kézművesség
•     múzeumok
•     tájegységek
•     őshonos állatok, növények

Prohászka Béla szerint a magyarok márkahűtlensége az egyik legszembetűnőbb példája annak, hogy ezek a hungarikumok sokak számára semmit sem jelentenek. A magyar márkajelzésű termékeket nem részesítik előnyben a hazai vásárlók, ellenben Európa más országaival, ahol a lakosság nem hajlandó olyan terméket a bevásárlókosárba tenni, amit nem hazájukban termeltek vagy gyártottak. Szégyenletes az, amivel a multinacionális cégek nagy haszonra tesznek szert, hogy gyakorlatilag  „Európa dögevői vagyunk”.

Az előadáson megjelent szálloda-, és étteremtulajdonosok véleménye megegyezett abban, hogy hiába keresik a magyar hús-,zöldség-, és szárazárut, egyik termelő sem tud megfelelni állandó mennyiségi, minőségi, és árral kapcsolatos igényeiknek. Ezért alakult ki az a sajnálatos helyzet, hogy a  külföldi turisták által nagyra becsült és igényelt magyar konyha fogásai - aminek később hírét viszik -, nem magyar alapanyagok felhasználásával készül.
„A magyar termelőknek, ahhoz hogy  megélhessenek a munkájukból, nem támogatásra, hanem piacra lenne szükségük, amit egyedül és kizárólag az állam segítségével tudnának kiépíteni” – mondta Prohászka úr, majd hozzátette: „Amíg azonban állami szinteken is érdektelenség fogadja a magyar gasztronómia szerte ágazó és sok rétű problémáit, addig ne csodálkozzunk, hogy az átlag ember is az akciós  külföldi élelmiszert veszi le a hipermarketek polcairól.”

„Magyarországon nem szak-, hanem banditaképzés folyik”

Ezzel a kijelentéssel talán csak a sokat kárhoztatott, hiányos gyakorlati, és hiányos szakmai tudással rendelkező szakoktatók nem értenek egyet. Sem  a hungarikumok, sem a legújabb gasztronómiai irányzatok és technikák nincsenek kiemelve az iskolai tananyagban, melynek tematikája még mindig a 20-30 éve meghatározott dogmákra épül. Tankönyveink meg sem említik azokat a gépeket, amik az elmúlt pár évben megjelentek az éttermi konyhákon, diákjaink pedig felkészületlenül, hiányos tudással lépnek ki az életbe, ahol azonban a munkáltató joggal várja el, hogy magabiztosan mozogjanak az ételkészítés minden területén. Az iskolák nem viszik el diákjaikat hazai borászatokba vagy pálinkafőző üzemekbe, ahol saját szemükkel látnák, és ízlelőbimbóikkal tapasztalhatnák meg, milyen a minőségi magyar bor, vagy hogyan készül a kisüsti pálinka. Prohászka úr szerint iskoláink szűk pénzügyi kereteinek köszönhetően arra neveljük szakácsainkat, hogy olyan  szemfényvesztő bűvészmutatványokat tanuljanak meg, melyek segítségével a sertéshúsból szarvaspörkölt, a leveskockából Újházi tyúkhúsleves válik.

"Pláza-gasztronómia”

Felgyorsult világban élünk, ahol már nem jellemző a házi kenyér sütése, a tésztakészítés, sokan esznek félkész ételeket vagy rendelnek házhoz. Egy felmérés szerint a kiszállított ételek déli tizenkettő és négy óra között fogynak a legnagyobb mértékben, és ezek közül is azok, amelyek egy evőeszközzel fogyaszthatóak. Arra azonban senki sem gondol, hogy a reggel már megérkező étel előző este készült, és tizenkét órás állás után veszít tápértékéből, valamint ízéből is.
Az otthoni háztartásokban legnagyobb szava a gyermeknek van. Csak olyan ételeket hajlandó elfogyasztani, amiket megszokott, és ezeket várja el otthon, valamint az iskolai étkezés során. Ha egy gyermek mindössze 5-10 féle étellel találkozik otthon, és ennél még kevesebbel az iskolában, akkor nem meglepő, hogy irtózik a spárgától, hogy fogalma sincs, mi az a medvehagyma, a rántott húson kívül pedig semmilyen bonyolultabb, kifinomultabb étellel nem találkozik. Amikor pedig fizetőképes tagja lesz a társadalomnak, a jövő vendégeként fogja befolyásolni az éttermi kínálatot.

Prohászka Béla végül azzal a gondolatmenettel zárta beszédét, hogy míg a lakosságnak csak kis része űzi sport-, vagy hobbiszerűen a futballt,amire állami szinten milliárdokat költenek, addig az országban mindenki eszik, mégsem a megérdemelt és méltó minőségben.