Egy étel, melynek óriási a hazai rajongótábora, és ami nélkül útszéli csárda elképzelhetetlen. Titka az egyszerűségében rejlik, nem kell túlfűszerezni vagy pácolni. Nevének eredetét homály fedi, talán emiatt is került a figyelem középpontjába az elmúlt hónapokban, de a mi szempontunkból ez lényegtelen. Szerkesztőségünk az ízekre koncentrál, mert a Paripa Csárdában található háziasan elkészített változata túltesz azon, hogy holmi neveken gondolkozzunk. Itt a zamatok játsszák a főszerepet.

Egy magára valamit is adó csárda étlapján egész biztos megtaláljuk a cigánypecsenyét, mert népszerű étel, és jól tudják ezt a tulajdonosok is. A fokhagymás-paprikás, szalonnával sült hús nemrégiben azzal vált híressé, hogy a németországi Hannoverben a városatyák szerint a fogás eredeti elnevezése rasszista, ezért úgy döntöttek, hogy frappánsabbra kell lecserélni. Így született meg a pusztai pecsenye. „Mit kéne mondanom ezek után? Azt, hogy etnikumszelet? Vagy romakerék?” – akadt ki egy békési cigány vendéglátós, amikor megtudta, hogy a hannoveri önkormányzat levetette a város közfenntartású menzáinak étlapjáról a cigánypecsenye kifejezést.

A Paripa Csárda étlapján az eredeti elnevezéssel szerepel a szaftos hús, aminek történetéről még az internet világában sem sokat tudni. Elsőre azt gondolhatjuk, hogy a roma népcsoport kedvelt étele volt, ennek köszönheti a nevét, az viszont biztos, hogy több külföldi portál a legfinomabb magyar fogások közt tartja számon és még maga Lenin is említi „Big Black Gypsy Steak” néven emlékirataiban.

Elkészítése egyáltalán nem bonyolult. A tarjaszeleteket vékonyra szelik, bedörzsölik fokhagymával, sózzák, borsozzák, füstölt szalonna zsírjában kisütik. A pecsenyét kisült szalonnataréjjal,  vegyes körettel és zöldségekkel tálalják. A vendégek imádják, és ebben a hideg időben kifejezetten jól esik egy laktatós ételt elfogyasztani, így nincs más hátra, irány a Paripa Csárda.

-Nitta-