"A szaftos tarjaszeleteket vékonyra szeljük, bedörzsöljük fokhagymával, sózzuk, borsozzuk,  és amint beérkezik a rendelés, a grillpulton  füstölt szalonna zsírjában kisütjük a hússzeleteket. A pecsenyét kisült szalonnataréjjal,  sült krumplival, igény szerint savanyúsággal kínáljuk. A vendégeink imádják, mert egyszerű, laktató és gyorsan tálalható"-árulta el Tatai Erika, a  Lucullus Étterem séfje.

A jó cigánypecsenye titka az egyszerűségében rejlik, nem kell túlfűszerezni vagy pácolni.

Mára kevés étlapon tartották meg ezt az ételt, talán éppen egyszerűsségét szégyellve, ám néhány debreceni étteremben -mint a Lucullusban is - ápolják a hagyományokat. Eredetileg két ballagási ünnepség menüjét fotóztam volna náluk - amiben szerepelt a híres Lucullus-tál is-, de a foglalásokon kívül rengeteg éhes külföldi és helyi lakos érkezett, így olyan rendelések is befutottak, mint: Halas fatál vegyes körettel - Borjúpaprikás galuskával - Rántott borjúláb fűszeres cikkburgonyával, tartármártással - Cigánypecsenye. Mind egyszerű, de közkedvelt fogás, főleg a férfilakosság körében. Pár nap elteltével is felidéződik bennem, ahogy Erika szakácstársa, Harmati Lóránt, a tarjaszeletet egy könnyed mozdulattal felcsapja a grillre, érzem a szalonna füstös-sós illatát, hallom a sercegő hús zenéjét.

Miért nevezik cigánypecsenyének?

Erre biztos választ még senki nem adott. Vannak, akik megszületésének idejét  a szocializmus korszakába helyezik el, hiszen előre is bekészíthető, gyorsan elkészíthető, nagyobb tömegeket kiszolgáló étel. Mások szerint a szabadtűz lángja fölött elnyert füstös, barna színére utal a név.

Csemer Géza Habiszti című könyvében pedig ez áll:"Cigánypecsenyének azért nevezik, mert régen ugyanez cigányosan készült. Úgy, hogy a hús- és szalonnaszeleteket egy nyársra szúrták föl vegyesen, aztán parázs fölött pirították, sütötték, közben a zsírját le-lecsöpögtették."

De származhat onnan is, hogy régen, a pecsenye tetejére beirdalt, sült cigányszalonna szeletet tettek. A cigányszalonna füstölt szalonnafajta, melyet beérése után  legalább 3 cm vastag, 8-10 cm széles és kb. 40 cm hosszú darabokban, vérbe mártva megfüstölnek. Így feketés, "cigányos" vérfüstburkot kap. A szalonna "taréjok" tetejét fűszerpaprikába mártották, és egy bugylibicskával a húsra tűzték. Bár mára a cigányszalonna egyszerű füstölt szalonnává szelídült, a név megmaradhatott.

Akárhonnan is származik a neve, bárhogyan is készítjük el, annyi bizonyos, a cigánypecsenye elképzelhetetlen füstölt szalonna és a markáns fokhagymaíz nélkül.
Írásos emléket az eredetéről nem sikerült felkutatnunk, de ha a debreceniettermek.hu lelkes olvasói között akad, aki tud erről a népszerű pecsenyénkről akár receptet, akár történetet, kérjük ne habozzon e cikk alatt, hozzászólásban megírni!