A február nem a legkedveltebb hónapok közé tartozik, de ha kibújunk a csigaházunkból, pompás jelmezeket öltünk magunkra, máris forró hangulatba hozhatjuk magunkat. Az elegáns ruhakölteményeket megkívánó összejövetelekből sincs hiány, hiszen február a báli szezon időszaka.

A farsangi ünnepkör, vízkereszt napján kezdődik, s húsvét előtti negyvenedik napig – 2012-ben február 22-ig, azaz hamvazószerdáig tart. A hagyomány szerint ez az öröm ideje, a pazar lakomák időszaka, ilyenkor lehetett nagyböjt előtt mindenféle vigasságokat rendezni, ekkor búcsúzunk a téltől és köszöntjük a tavaszt.

A hamvazószerdát követő napon a böjtöt felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ennek a napnak zabáló-, torkos- vagy tobzódócsütörtök a neve.

A farsang szó hallatán szinte mindenkiben az álarcosbálok, táncos mulatságok hangulata, a maskarás felvonulások színes kavalkádja elevenedik meg. Már a középkor óta szólnak feljegyzések álarcviselésről, állatalakoskodásokról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. A jókedv és a mulatozás eredetileg a tavasz eljövetelén érzett öröm kultikus kifejezése volt. A bőséges eszem-iszom ősi, termékenységet varázsló szokás emléke volt, mellyel a természetet hasonló bőségre akarták serkenteni.

Hogy valójában mit is fogyasztottak a régi farsangi lakomákon, hogy voltak-e kizárólag erre az ünnepre készített ételek, erről sajnos hiányosak az ismereteink. Az biztos, hogy sokat és sokfélét ettek, hiszen a sok-sok étel elfogyasztásától a következő év bőségét remélték. Az is biztos, hogy farsang elengedhetetlen étele hosszú idő óta a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak. A kerekre szaggatott kelt tészta (pánkó, pampuska) a farsangi ünnepnapok elmaradhatatlan tartozéka, az alföldi református vidékeken gyakran egyetlen jele.

A farsang fánk nélkül olyan, mint a palacsinta túró nélkül. Na de akkor milyen a fánk túróval? Kóstolja meg a Régi Posta Étterem és Fogadó túrófánkját eperöntettel!