"Ahogy a civilizáció elharapózott és hozzászoktunk a tűzhöz, úgy csökkent a nyers hús élvezetének öröme. A gének mélyén azonban maradt bennünk egy kis vámpír, egy kis vérfarkas, vagy egyszerűen
csak egy kevés macs­ka: és időnként szívesen hódolunk olyan húsételek előtt, amelyet se nem főztek, se nem sütöttek, se nem pácoltak, se nem füstöltek – amit tehát nem érintett meg az utóbbi tízezer év gasztrotechnikai fejlődése."-írta Marton Levente kulinárista, ételkritikus egyik régi cikkében. Bennem egészen biztosan vannak ilyen gének, mert a minap arra késztettek, hogy macska módjára besurranjak a Lucullus Étterem konyhájára, és megkérjem Erikát - a séfet -, hogy készítsen egy adag tatárbifszteket.

A tatárbifsztek nyers, apróra vagdalt marhabélszínből készül, bekeverve tojássárgájával, vajjal, fűszerekkel: hagymával, sóval, borssal, mustárral, ketchuppal, pirospaprikával - de ezek csak az alapízesítésítések, mert vannak, akik curryt, fokhagymát, finomra vágott olívabogyót, kapribogyót, ecetes uborkát, brandyt, szójaszószt, rózsaborsot, vágott petrezselyemzöldet is kevernek hozzá. Ahány konyha, annyi tatárbifsztek, és hiába szeretnénk megtudni a pontos receptet, a séfek szigorúan őrzik saját receptúrájukat.

Egy biztos: késsel aprítják nagyon apróra, ellenkező esetben (robotgéppel) pasztaszerű krémet kapunk. Ami pedig az ízét illeti, újra Marton Leventét idézném:

"Nem nyershús-, hanem mennyországíze van. Batu kánt ezzel rá lehetett volna venni, hogy ne tatárjárja végig Magyarországot…"

Tekintse meg a Lucullus Étterem étlapját!