Hátradőlve, kényelmesen ülve kikapcsolni, érezni a hűs szellő simogatását, élvezni az akusztikus zenét. Persze nem elhanyagolhatóak a finom ételek, a hűsítő italok, de ami az egészet megkoronázza, az mégiscsak az a muzsika, amit hétköznap esténként hallgathatunk a Belga Étterem és Söröző teraszán, többek közt a Desert Royal duóval, akik zenéjükkel elvarázsolják a debreceni Piac utcán sétálókat.

Nem vagyok szakértő, csak egy átlagos zenét kedvelő ember. Mindenevőnek tartom magamat, viszont az élőzenét sose szerettem, mert mindig csalódtam. Hamisabb hangokat hallottam egy koncerten, mint otthon a szobámban – persze érthető a különbség a stúdiókörülmény hiánya miatt –, így aztán nem is voltak nagy reményeim, szép elképzeléseim, mikor elindultam a Belgába. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy olyan élményben lesz részem, ami mindent megváltoztat.

A hétvégére beharangozott kánikula már pénteken is éreztette hatását, ezért szürkület tájékán kifejezetten jólesett kiszabadulni a panelból, és elsétálni Debrecen „szívébe”. A helyszínhez kisebbfajta tömegen keresztül át vezetett az út, mert nem voltam egyedül az „irány a friss levegőre” érzéssel: ki kutyával, ki biciklivel, mások fagyizva sétáltak barátokkal, barátnőkkel. A kicsik a szökőkutak környékén tipegtek, a nagyok jókedvűen egymással beszélgettek vagy kéz a kézben andalogtak a téren. Az étteremhez érve teltház fogadott. Egy kedves pincér segített az asztalkeresésben, tőle tudtam meg azt is, hogy a duó éppen szünetet tartott, és a két fiatalember szívesen válaszolt pár kérdésemre.

„Másfél éve alakultunk. A barátom énekel, én gitározok. Akusztikus stílusban, akusztikus gitárral muzsikálunk. Sok előadótól játszunk számokat, amiket próbáltunk a saját ízvilágunkra formálni. Rengeteg Sting dalt játszunk, az közelebb áll a szívünkhöz, de Rihannától kezdve Bruno Marsig minden előfordul, mert átdolgoztunk mai popdalokat is. Figyeljük a közönséget, és mivel különböző korosztályból tevődik össze, igyekszünk minden igényt kielégíteni" - mondta Vajda Tamás gitáros. „Nagyon szeretünk itt lenni, mert szabad teret kapunk zenei téren, kedvesek a vendégek, a felszolgálók, és pozitívak a visszajelzések is. Vannak olyan vendéglátóhelyek, ahol beleszólnak a zenészek előadásmódjába, de a Belgában ilyen nincs” – fűzte hozzá Darabos Dávid énekes.

Kedden és csütörtökön 18.00 órától a Belga teraszon

A fiúk szünete lejárt, elengedtem őket, narancslevet rendeltem, előkaptam a tollamat, a jegyzetfüzetem és alaposan szétnéztem. A terasz körül négy pincér szorgoskodott, az asztalokon lévő poharak, colás és ásványvizes üvegek mennyisége pedig arról árulkodott, hogy mindenki folyadékkal próbálta hűteni magát. Már a harmadik sornál tartottam, mikor meghallottam a lassú dallamot, és hirtelen a zene irányába fordítottam a fejemet. Másra számítottam. Kicsit hangosabb, kicsit ismeretlenebb dalokra, de pont az ellenkezőjét kaptam. Lehetett mellette beszélgetni, és hol napjaink, hol pedig a régmúlt idők slágerei csendültek fel. A pincérek folyamatosan hozták a limonádékat, koktélokat, söröket, borokat, pálinkákat, miközben egyre többen álltak meg a kellemes zene hallatán, majd pár perc után helyet foglaltak a teraszon – őket is lenyűgözte a fülbemászó melódia, ahogy engem is. Én sem értettem, de hátradőlve, kényelmesen ültem egy széken, és tudtam, hogy nincs minden rendben a nagyvilágban, az emberek tele vannak megoldatlan problémákkal, mégis azt éreztem, itt megállt az idő. Lágy szellő mellett Sting romantikus Shape of my heart című számát hallgattam Tamás és Dávid kreációjában, ami egyenesen magával ragadó volt. Az előadást taps zárta, és kissé gyorsabb szám váltotta. A felszolgálók egymás után hozták ki a sörzsiráfokat a fiatalokból álló asztaltársaságokhoz, az est beálltával sokan vacsoráztak, látványos fogások kerültek az asztalokra, ahol többen ritmikus dobolással mutatták ki a zene iránti tetszésüket. Nem csoda, volt itt minden: Nickelback-től a When we stand together, Bob Marley-től a No woman no cry-t, ami átcsapott Michael Jackson Billie Jean-jébe, de hallgattuk David A. Stewart és Candy Dulfer kettősének Lily Was Here című számát is, mely meglepően jól szólt szaxofon helyett gitárral is. Zárásként a fiúk eléggé belemerülten adták át magukat a zene örömének, amit hangos tapssal jutalmazott a közönség. Távozásom előtt még váltottam velük pár szót. Megtudtam, hogy folyamatosan vannak fellépéseik, de nyár végéig lehet velük találkozni a Belgában. Hosszútávra terveznek, bővíteni kívánják a repertoárt, dolgoznak a dalokon, és sokáig szeretnének még zenéléssel foglalkozni. A magam részéről mindehhez sok sikert kívánok, és mindenkit arra buzdítok, hogy vegye célba a Belga teraszát, mert rohanó világunkban nagy szükség van arra, hogy lassítsunk, lazítsunk, elfelejtsük a gondokat, élvezzük az életet és feltöltődjünk.

(2013-08-05)

-Nitta-