Vendéglátóhelyen szeretnek muzsikálni a vendégek között, a vendégekkel, szeretik a tányércsörömpölést, az étterem hangulatát. A Torday Band igazi élőzenét húz, igazi hangszereken, Rajkó Zenekari múlttal, cigányzenei és klasszikus zenei képzéssel a hátuk mögött. A Régi Posta Étterem Őket kérte fel, hogy sokszínű zenei repertoárjukkal szórakoztassák a vendégeket keddtől szombatig 18.00-22.00, és vasárnap 12.00-15.00 óráig.  Torday Zoltánnal folytatott beszélgetést olvashatják.

Debreceni Éttermek: Mutasd be kérlek a zenekar tagjait.

Torday Zoltán: Nagybőgőn Torday Mátyás, cimbalomon Baja Zoltán, hegedűn jómagam játszom.

DÉ.: Mit lehet rólatok tudni, mióta játszatok együtt?

T.Z.: Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, Budapesten a Rajkó Zenekarban tanultunk és ebben a formációban 2002 óta zenélünk együtt. Budapest, Balaton, Hajdúszoboszló, külföldi állomások után a Régi Posta Étteremben tavaly szeptember vége óta játszunk.

DÉ: Zenész családból származol?

T.Z.: Igen, édesapám is hegedűn játszott, de én az alapfokú zenei iskolában szereztem meg első ismereteimet. Muzsikálni és hegedűlni teljesen más, így otthon kezdetben nem tanítottak,  később természetesen édesapámmal közösen is muzsikáltunk. Középfokú tanulmányaimat is zeneiskolában folytattam, aztán Budapesten kategória-, és előadói vizsgát tettünk mindhárman.

DÉ.: Milyen volt a Rajkó Zenekari évek?

T.Z.: 6 évet tanultunk a Zenekar kötelékében. Sokszor megfordultunk külföldön klasszikus műsorral pl. Japánban, Egyesült Államokban, Ausztráliában, Görögországban. Igazából meghívásos alapon szerveződő turnék voltak, minden nap más városban léptünk fel.

D.É.: Milyen a Ti muzsikátok?

T.Z.: Kávéházi cigányzene, és világzene, mert mindenkinek tudunk muzsikálni. Első perctől kezdve úgy tanultunk, hogy akárhova megyünk a világban minden népnek képesek vagyunk játszani. Belgiumban és Hollandiában különösen szeretik ezt a stílust, a vendégek szívesen mulatoznak velünk, sőt, Hollandiában vannak cigányzenekarok, tanulják a cigányzenét.

Mi egy kis modernizálást hajtottunk végre, hogy a fiatalok számára könnyebben befogadható legyen ez a műfaj, kissé gyorsabb tempóban játszunk, de az alapokat, gyökereket szigorúan őrízzük. Repertoáunkban szerepel Mozart, Beethoven, Bach, Strauss; musicalek közül igen népszerű a vendégek körében az Operaház fantomja, Macskák, Nyomorultak; a filmzenéket is szereti a közönség, úgymint a Volt egyszer egy vadnyugat, a Profi Ennio Morricone műve, és az örök sláger a magyar nóta. A magyar zenét csak mi, cigányok tudjuk megszólaltatni, hiába a magyar emberé a nóta.

D.É.: Tervek?

T.Z.: A Régi Posta Étterem mellett, például a  jövő hónapban Franciaországba utazunk, ahol egy zenei fesztivál keretén belül mindenféle világzenei stílus bemutatkozik. Mi Magyarországot, a magyar cigányzenét fogjuk képviselni, viszont többek között klasszikus zenét is kell cigányzenekari megszólaltatásban prezentálni, azaz zongora kottáról cimbalomra kell átírni a műveket. Nem egyszerű így az eredeti zenét visszadni, de a Rajkó Zenekarban tanították, úgyhogy sikerrel vesszük az akadályokat.

D.É.: Mely zenészeket emelnél ki, mint példakép vagy kedvenc előadó?

T.Z.: Járóka Sándor prímáskirály úgy vélem számtalan zenész példaképe. A fiatal Járóka a hegedű mellett kitűnően játszott bőgőn, brácsán és gitáron, zeneszerzőként nótákat, csárdásokat, slágereket komponált, amelyeket ma is gyakran játszanak különféle stílust képviselő zenekarok.

Kedvenc előadóm például a Franciaországban született Stefan Grapelli, aki zongorázott, hegedült, szaxofonozott és harmonikázott is, majd felfedezte a dzsesszt…

Kiemelném még Roby és Tony Lantost is, illetve sokkal jobban kellene értékelni azokat a világhírű magyar zenészeket, akik – nemcsak cigányzenészek – bárhol megállják helyüket a világban és lényegesen ismertebbek és elismertebbek, mint itthon.

D.É.: Hogyan zárnád a beszélgetést?

T.Z.: Örülnék, ha több vendéglátóhelyen csendülne fel minőségi élő zene, igazi hanszerekkel, igazi képzett zenésszekkel.

D.É.: Köszönjük.

(2012-06-25)

-eSBé-