A Semann Étterem hangulatos környezetben magyaros ízvilággal, bőséges étel és italválasztékkal vár mindenkit. Céljuk, hogy vendégeik elégedetten távozzanak, és visszatérjenek. A fiatalos, képzett személyzet azon igyekszik, hogy a kedves vendég, a lehető legjobbat kapja! Csodát nem igérnek, de azt igen, hogy mindent a Vendégekért tesznek.

Azt vallják: „Nálunk csak az Unicumtól lesz keserű a szájíze!” Ezért dolgozik Kulcsár Zoltán, séf is, ismerjék meg!

Debreceni Éttermek: Kezdjük az elején, hogyan indult szakmai pályafutásod?

Kulcsár Zoltán: A nívós, alapítványi iskola, a debreceni Aranybika diákja voltam. 1994-ben kezdtem tanulmányaimat, szakács, cukrász végzettséget szereztem.

DÉ: Felidéznél néhány személyt, akitől sokat tanultál?

KZ: Boros Laci bácsitól, a Városháza Étteremben. De ezt megelőzően 2 évet szállodai konyhán dolgoztam a hajdúszoboszlói Délibáb Hotelben.

DÉ: Az akkori debreceni vendéglátás meghatározó étterme volt a Városháza Étterem. Hogyan sikerült bejutnod?

KZ: Azt hiszem szerencsém volt. Éppen szakácsot kerestek, úgy vélem szimpatikus voltam, mert felvettek. Az első négy hónap nagyon nehéz volt, idő kellett ahhoz, hogy felvegyem ezt a fajta ritmust a szállodai konyha után. Sokat tanultam az idősebb kollegáktól, úgy mint Gonda Attilától, Udvardi Kálmánttól és természetesen Boros Laci bácsitól.

DÉ: Milyen konyhája volt a Városháza Étteremnek?

KZ: Színvonalas, franciásba húzó. 3 évet dolgoztam itt, s bizton állíthatom nagyon meghatározta a szakmai előremenetelem, ott tanultam meg az igényes munkát.

DÉ: Mi következett ezután?

KZ: 21 évesen konyhafőnök helyettes, majd konyhafőnök lettem a Pálma Étteremben. Életem következő állomása a Viktória Étterem, Tóth Lajos mellett.

DÉ: Tudatosan választottad munkahelyeidet?

KZ: Igyekeztem, igyekszem a jó hírnévvel, mozgalmas élettel rendelkező étteremben elhelyezkedni, a Viktória Étterem ilyennek bizonyult. Tóth Lajos mellett megtisztelő volt tevékenykedni. Támogatásával sikerült jó ereménnyel végeznem különböző versenyeken, például a Gál Sándor Emlékversenyen, a győri szabadtéri nyári fesztiválon ezüstérmet szereztem grill barbecure kategóriában, ugyanitt szakácspárbajban aranyérem hoztam haza. A szabadtéri grillkonyhát éreztem igazán magaménak, több éven keresztül aranyfokozatban végeztem, egyszer abszolút első helyezett voltam a grillkonyhán.

DÉ: Milyen volt a Viktória Étterem konyhája?

KZ: Igényes, már akkor is volt „Zs” menü, halászlé, pacalpörkölt…, 3-3,5 évig dolgoztam itt.

DÉ: Ekkora már volt neved a szakmában, a munkáltatók megkerestek?

KZ: Igen, így kerültem az Ász Party Service-hez, konyhafőnök helyettesi pozícióba. Tamás Attila mellett, majd Csató Ferenccel vezettük a konyhát, közel 20 embert kellett irányítanunk egy műszakban.

Vidéki kitérő után, a Semann Étteremhez csatlakoztam. Boros Győző keresett meg, aki 2011. év végétől üzemelteti az éttermet. Lehetőséget látott a vendéglátóhelyben, és meg volt a szakmai és anyagi háttere is a sikeres működtetéshez.

DÉ: A konyha vezetését rád bízta, hogy alakítottad ki a konyhai csapatot, étlapot?

KZ: Csató Ferenccel dolgozunk együtt ismét, ő a rendezvényekért felelős séf, én felügyelem a konyha a’la cart-os részét, illetve a konyha működését. Szükség van a feladatok megosztására, mert különösen nyáron, egy személy nem bírja a terhelést, figyelembe véve a sok rendezvényt. A magyar konyha, a magyar népzenét szerető, magukat magyarnak valló emberek állnak hozzám a legközelebb. Az étlapot ennek, és a tulajdonosi elvárások szellemében állítottuk össze, az alapanyagok helyi beszállítóktól származnak, támogatva a magyar gazdaságot.

DÉ: Vannak tanulók, milyennek ítéled meg őket szakmailag?

KZ: Hat tanuló van. Van mit tanulniuk…, fiatalok, de lelkesek.

DÉ: Úgy látom a munkatársak megadják egymásnak a tiszteletet…

KZ: Igen, az a célunk, hogy legfeljebb a munka mennyisége okozon stresszhelyzetet – amit jó szervezéssel korrigálunk -, ne a kollegák egymással szemben tanusított magatartása.

DÉ: Köszönöm a beszélgetést, további jó munkát és sok elégedett vendéget kívánok.