A tipikusan téli kocsonya étel a disznóvágás szezonjára esik, valamint remegő állagához az évszak hidege is szükségeltetik. Nem meglepő tehát, hogy a karácsonyi és a farsangi ünnepkör étele, és mi magyarok előszeretettel fogyasztjuk, amit már a francia királyi udvar szakácsa, Guillaume Tirel XIV. század elejére tehető receptgyűjteményében, a Le Viander-ben is említ. Elkészítéséhez halat vagy húst ajánl, zöldség helyett gyömbért, levendulát, szerecsendiót használ. Dehogy mitől lesz állati jó?

Az „ahány ház, annyi szokás” a kocsonyára is igaz. Van, aki füstölt húsra esküszik, egyesek szerint a csirkehús is megteszi, mások leveszöldséggel dúsítják… Szerintem, a jó kocsonya alapja a disznóhús: füle, farka, körme, csülke, pofája. Elképzelhető, azért szeretem így, mert falun élő nagymamám is ezekből a hozzávalókból készítette, de az biztos, hogy a vásárosnaményi Medve Zoltán séf kocsonyájából is ezek az alapanyagok remegnek a vendégek irányába.

Azt ugyan nem állítom, hogy fogyókúrás étel, de álljon itt egy sor, ami alapján az ünnepi eszem-iszom során felcsúszott kilóktól megszabaduló Olvasóinkat meggyőzi arról, érdemes megkóstolni a Régi Vigadó kocsonyáját. Az előételként is nagyszerű fogást zsírtalanítják, és a természetes zselatin megemésztéséhez több energia szükséges, mint amennyit tartalmaz.

Kóstolják meg!

"A kocsonya a disznónak egy végső koncentráltságú kivonata, éteri esszenciája, a kocsonyában a disznó platóni ideáját ragadjuk meg, a kocsonya az asztrális síkra emelkedő, téren és időn kívüli, elvont és örök disznóság földi visszfénye, vagy ami tetszik." (Váncsa István)

(2013-01-07)

-eSBé-