A Régi Posta Étterem étlapján van néhány olyan étel, ami megosztja az embereket, néhány olyan, ami igen kevés vendéglátóhely kínálatában szerepel, és néhány, ami kipróbálásra mindenképpen érdemes, különösen most, hogy egy kuponajánlattal is párosul. Többségük igazi téli fogás, tehát nem kifejezetten fogyókúrázóknak ajánlott, de ebben a zord, fagyos időben egyébként is kell az energia…

Hajdanán, mikor egy-egy település vendéglátóhelyeinek számát két kezünkön meg tudtuk számolni bizonyos dolgok, úgymint a kockásterítő, fogvájó, a klasszikus só- és borszóró nem hiányozhattak az asztalról, no és persze azok az ételek, melyek hatására ma megtámadnak az emlékek.

Ha a régi időkön lenne kedvük nosztalgiázni, csak a Széchenyi utcáig kell menniük. Az autentikus milliő és a retroételek hangulatában a múltidézés megy, mint a karikacsapás. A Régi Posta Étterem szakácsai terítékre vették a velőt és a pacalt, melyeket az ember vagy szeret, vagy ki nem állhat – állítólag. Saját tapasztalatból írom, hogy van benne igazság, de felülkerekedve régi beidegződéseimen, ígérem, hogy leközelebb újra próbálom a pacalpörköltet. Igen, igen, a kellemetlen szag, jónak semmiképp nem mondható állag jut eszembe a bensőség hallatán, másokhoz hasonlóan. Azonban Bardi Balázs szakács megnyugtatott, itt bizony egyikben sem lesz részem, sőt, ha szeretem a zúzát, tüdőt, csigát, békát és a velőt, a pacalpörkölttel sem lesz bajom a jövőben. Márpedig a velőt egyenesen imádom. A házi disznótorok alkalmával elsőként ültem az asztalnál a borsos, fokhagymás, tojásos, majorannás – egyszóval fűszeres változatot várva. Nem különben rajongtam a panírozott variációban elkészített krémes velőért is, hagyományosan sült burgonyával vagy pergő rizzsel felszolgálva. Aztán ki tudja miért, egy jó időre ezekről az ételekről megfeledkeztek a séfek, szakácsok, a többi bensőséggel együtt.

A tepertő is egy igazi otthonos környezetet idéző étel, de a Régi Postában halból készül. A vegyes alapanyagokból főzött halászlé miatt egészben érkezett ponty zsírosabb részét használják fel. A kisütött, fűszerezett kockák jellegzetes ízét uborkával, tormával és zöldségekkel teszik még teljesebbé.

Szintén kevés étlapon találkozhatunk borjúlábbal. Talán azért, mert bőséges idő szükséges az elkészítéséhez, vagy azért, mert a láb hallatán sokan visszahőkölnek fogyasztásától. Aki még nem kóstolta volna, nem az egész, csontos lábat rántják ki ilyenkor, hanem babérleveles, fokhagymás, borsos lében előfőzött, a csontról szépen, egyben lefejtett bőrt és inakat. Azonban ez a kissé ragacsos alapanyag ropogós panírban sokkal több, mint gondolnák, különösen tartármártással.

A fenti hagyományőrző fogások után egy nem mindennapi desszertet ajánlunk még figyelmükbe, a három ízű rétest. A meggy, túró, mák töltelékeket először palacsintába csavarják, majd rétestésztába tekerik, ezt követően nyakon locsolják vanília öntettel.

-eSBé-

Az a cikk legalább 2 éve nem frissült. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.