.

Tapasztalt és rutinos felszolgáló, aki már hét éve a Barabás Étteremben dolgozik, és igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a vendég elégedett legyen. Pályafutását egy családi vendéglőben kezdte, majd kitanulta a szakmát, mára pedig Debrecen egyik legelegánsabb vendéglátóhelyén adja át tudását a következő pincér generációnak. Szereti a munkáját, és ha újrakezdhetné, akkor is ezt választaná.

Loló Józseffel beszélgettem.

Közhely, de nincs két egyforma ember. Ez biztos megnyilvánul a vendéglátás területén is…

Többféle típusú vendég van, de a belépésekor, a köszönéséből látszik, hogyan kell kezelni. A legfontosabb, hogy megtaláljuk vele a közös hangot, mert akkor fogja magát jól érezni. Lényeges a megfelelő kommunikáció.

Mennyire nyitottak a társalgásra?

Igénylik, de ez a felszolgálótól is függ, mert nem mutathatja, ha rossz kedve van. Viszont, ha a vendégnek van rossz kedve, mindent meg kell tenni azért, hogy mosolyogjon. A vendégek hálásak, ha foglalkozunk velük. Akkor távozik jó szájízzel, ha az étel finom, a pincér pedig kedves volt. Így kap összességében pozitív képet az étteremről.

Milyen a jó vendég?

Kedves, humoros és veszi a poénokat, mert mi is szívesen viccelődünk, ha azt látjuk, hogy a vendég erre vevő.

Mitől eredményes egy felszolgáló?

Lehet azzal is mérni, kinek mennyi oklevele van, de én mindig azt mondom, hogy ezt a vendég ítéli meg azzal, hogy visszatér az étterembe. Persze az is fontos, miként tudsz együttdolgozni a kollégákkal. Az én megítélésemben egy oklevél nem ér annyit, mint a vendég és a kollégám jó szava. Köztünk nincs rivalizálás, mi egyenlők vagyunk. Eltérő műszakban vagyunk beosztva, de ha nagyobb esemény van, mint például esküvő, üzleti megbeszélés vagy családi rendezvény, akkor mindannyian, a tanulókkal együtt dolgozunk, felosztjuk a munkát.

Oklevél azért jár, mert valamilyen új ismeretre tettünk szert…

Igen, az egyszeri kitüntetés, de a vendég figyelme többszöri, és visszajelzése sokkal többet ér. Számomra többet jelent egy papírnál az, ha kapok egy köszönő üzenetet vagy az étteremvezetőn keresztül dicsérnek meg.

Kívülállóként úgy tűnik, hogy ez nem egy családbarát szakma. Mennyire lehet összeegyeztetni a magánélettel?

Ez valóban nem egyszerű. Sokat dolgozunk, különösen, ha rendezvények vannak. Ehhez olyan társ kell, aki ebben is partner tud lenni. Szerencsémre a barátnőm is a vendéglátásban dolgozik, ezért tudja, hogy mivel jár.

Vannak az öltözékre vonatkozó szabályok, vagy ez vendéglátóhelyenként változó?

Előírás a szépen kifényezett fekete cipő, fekete nadrág, fehér ing, és hozzá a nyakkendő, ami régen csokornyakkendő volt, de ez éttermenként eltérő lehet. Attól is függ, hogy étteremről vagy pubról van szó, mert utóbbinál lazábbak, ott a póló is megengedett. Egy éttermi felszolgáló mindig elegáns.

Azt tapasztalom, hogy ez egy férfias szakma, kevés felszolgálónőt látok.

A hölgyeket inkább a pultban tudom elképzelni, esetleg egy cukrászdában, ahol süteményt vagy kávét visz ki. Az étteremi munka fizikailag megerőltető. Előfordul, hogy egy rendezvénynél székeket, asztalokat pakolunk, ráadásul a tányérok is súlyosak. A férfiak keze ezt jobban bírja, azonkívül otthon rájuk még vár a háztartás és a gyerekek.

Játszunk el azzal a gondolattal, hogy visszapörgethetjük az időt. Ha pályaválasztás előtt állnál, újra ezt a szakmát választanád?

Igen. Egy kis családi vendéglőben kezdtem Létavértesen, mindenféle szakmai tapasztalat nélkül, egyszerűen csak magamba szívtam azt, amit lehetett. Láttam, figyeltem, tanultam, majd elvégeztem az iskolákat, megfordultam egy-két helyen Debrecenben, de már hét éve vagyok a Barabás Étteremben. Szeretek itt dolgozni, mert családias a hangulat, jó a légkör. Nem kollégák, hanem barátok vagyunk, és ez nagyon sokat számít.

(2013-07-31)

-Nitta-