.

Adott egy fiatal pizzaszakácsnő, aki közhelyektől mentesen, valóban szívvel-lélekkel végzi dolgát, sokszor a színfalak mögött. Aki tiszteli és alkalmazza az idős asszonyok tésztakészítési tudományát, de a keze közül kikerült lapos olasz ételbe beleviszi napjaink elvárásait, saját kreativitását. Ő Gaál Réka a Leroy Cafe-ből.

Debreceni Éttermek: Mesélj magadról, hogy lettél pizzaszakács?

Gaál Réka: Teljes mértékben belecsöppentem a pizzázásba. A’la carte étteremben dolgoztam Hajdúböszörményben, ott tanultam meg a pizzakészítést. Ezt követő munkahelyeimen pedig napi feladataim közé tartozott az olasz tészta előállítása, folyamatos megújulást követelve, a vendégek igényeihez alkalmazkodva.

D.É.: Minden munkaterületen nélkülözhetetlen a szakmai fejlődés, Te honnan szerzel új ismereteket?

G.R.: A háziasszonyoktól, régi öregektől sokat lehet tanulni, ők mindig tudtak valami újat mutatni a tésztával kapcsolatban, függetlenül attól, hogy mindig ugyanúgy csinálták. Szeretni kell a tésztát, mert akkor benne van az a megfoghatatlan plusz dolog, ami meghálálja magát. Természetesen a netről is tájékozódom, kollegáim véleménye is fontos számomra és persze a tapasztalat is nagyban hozzájárul a folyamatos tökéletesítéshez.  Itt, a Leroyban egy nagyon inspiráló csapat jött össze, jó a főnökség, szeretem a munkám, szerintem nem is kell több egy jó munkahelyhez.

D.É.: Mi a pizzakészítés sarokpontja?

G.R.: Egyértelműen a tészta, eltalálni azt pontot, amikor éppen jó. Egyszer megmosolyogtak, mert azt mondtam, hogy a tésztának lelke van. Márpedig én ezt a mai napig vallom, mert ha nincs jó alapod, nincs jó pizzád. Ehhez persze szükséges a tapasztalat, hogy épp a megfelelő pillanatban állítsd le a dagasztógépet.  A jó kelt tésztának szép, bársonyosan sima a felülete, egy kicsit buborékos a levegőtől, ezt elérni a legnehezebb.

D.É.: Hogyan készülnek a Leroy pizzák?

G.R.: Az alapanyagokat belerakom a dagasztógépbe, körülbelül fél óra alatt lesz kész a tészta, de leginkább megérzés alapján működik, ezt követően kihúzom, olajjal lekenem. Az étteremben középvastag, kövön sült, kézzel nyújtott pizzát kínálunk. Eleinte nyújtófát használtam, de nem volt szép a tészta, összenyomódott, nem volt hójagos, így áttértem a kézzel készítésre. A levegőbe forgatást általában hanyagolom, mert egy nagyobb lendítéssel a liszt a vendégtérben kötne ki, de ez a látványosság az enyhe deformitás korrigálására mindenképp alkalmas. Saját fűszerezésű paradicsom- és tejfölszószt használok, csak mozzarella sajttal dolgozok, mert ez a semleges ízű tejtermék képes kiemelni a tészta és a feltétek zamatát. A rendelt fajtáknak megfelelően felraguzott pizzák 290 fokon sülnek készre.

D.É.: Mi az ideális feltét mennyiség?

G.R.: Amit a tészta elbír, 3-4 fajta nyersanyag a legteljesebb élvezhetőség érdekében. Nem szabad „nehézzé tenni” ezt az olasz finomságot, valamint a kevesebb néha több.

D.É.: Nemrég volt étlapfrissítés, vannak már új pizza kedvencek is?

G.R.: A klasszikusak, úgymint a Margherita, Hawaiano állandóan terítéken vannak. Az ínyencek a Fagotto, Cannibale, Parma, Calzone pizzát választják, a külföldiek a Spinacit részesítik előnyben. Az utóbbit én magam is nagyon szeretem, összefut a nyál a számban, ha meghallom az összetevőit.

D.É.: Az ételnevek hogyan születtek?

G.R.: Az adott pizza feltéteinek egyike olasz fordításban jelenik meg az elnevezésben, pl. szőlő, a Formaggio e vino-, szardínia a Sardine e tonno-, spenót a Spinachi pizzában.

D.É.: Miért válasszák a vendégek a Leroy Cafe lapos olasz tésztáját?

G.R.: Finom, szeretettel készül. Én nagyon szeretem a munkám, a pizzakészítést, és ezt észreveszik, érzik a vendégek is.

Cannibale pizza, kiszállítással is!

-eSBé-