Evőeszköz etikett

Tanulmányozzuk az evőeszközöket és – a legfontosabb! – a használatukat. A mai étterem látogatótól elvárható, hogy tisztában legyen az alapvető evőeszköz-használattal, ne forduljon elő olyan vicces szituáció, mikor az „elegánsan” viselkedő vendég kisujját eltartva használja az evőeszközöket, vagy emeli italos poharát. Természetesen senkit nem kötelezhetünk a „helyes” viselkedésre, de most segítünk, az erre vevőknek.

Étterembe alkalmanként mindenki jár, ilyenkor biz’ illik kulturáltan elfogyasztani az ételt. A vendégek jelentős része nem csak azért jár étterembe, hogy istenesen jóllakjon; az ízek, a színek, a változatos alapanyagok, a design megállást parancsolt a falásnak. Ráhangolódni egy festményre kívánkozó remekműre megéri a néhány másodperces csodálatot. Ha már a szakács is megadja a az étel elkészítésének és tálalásának módját, akkor az elfogyasztására is illik gondot fordítani.

Alapvetően az evőeszközök azt a célt szolgálják, hogy megkönnyítsék az étkezést. Oldalunkhoz zárt könyökkel étkezzünk, ne bökdössük a mellettünk ülőt. A legáltalánosabb eszközök a kanál, villa és kés.

A kanál használatával már kisgyermekkorban elkezdünk ismerkedni, s folyamatosan tökéletesítjük fogását. Evőkanállal csak levest, egytálételt vagy főzeléket eszünk; a fagylaltok, krémek fogyasztásához kiskanál jár. A kanalat fogjuk úgy, mintha egy ceruzát tartanánk: a hüvely-, a mutató- és a középső ujjunk közé szorítsuk. Figyeljünk arra, hogy a kanalat sose merítsük tele, a levest inkább a kanál hegyénél öntsük a szánkba, mintsem a széles oldalánál szürcsölve, és semmiképpen se kapjuk be az egész fejet. Ha forró levessel állunk szemben, legyünk türelemmel, ne kavargassuk buzgón, ne fújjuk. A levest a tányér széle felé kifelé kanalazzuk, s ebbe az irányba - kis mértékben - döntsük meg a tányért, ha szükséges.

A késnek, mint evőeszköznek két szerepe van: az egyik, hogy vágjunk vele, a másik, hogy a falatot felsegítsük a villára, vagy a villa öblébe tereljük. Használat közben a kést csak a nyelénél fogyjuk, a mutatóujjunk nem csúszhat le a kés pengéjére. Szeletelés közben azonban a mutatóujjunkkal megtámaszthatjuk a kés hátát. Szájba venni és lenyalni a kést nem illik, mellőzzük.

A villával olyan ételeket eszünk, amit nem kell vágni, de ezzel fogyasztjuk el a késsel feldarabolt húst is. A villát és a kanalat használhatjuk önállóan, a kést nem.

Hogyan tudassuk a felszolgálóval, hogy befejeztük-e, avagy sem az étkezést, netán megpihenünk egy kicsit. Az evőeszközökkel üzenjünk.

Ha befejeztük a levest, tegyük a kanalat az alsó tányérra, úgy, hogy a nyele jobbra nézzen, de a tányér jobb szélén is elhelyezhető. Fontos, hogy ne hagyjuk benne az üres tányérban, vagy ne tegyük fel a levesescsészére. Ha éget a leves, várjunk, és a kanalat öblével lefelé, támasszuk a csészére, vagy az alsó tányérra.

Főételnél általános szokás, hogy ha még nem fejeztük be az étkezést, a kést és a villát a tányér szélére tesszük, nyelüket az asztallapra támasztjuk; másik megoldás, ha a tányérunkban a evőeszközök nyelei jobbra és balra mutatnak. Ezt a jelzést alkalmazzuk akkor is, ha még nem kérjük a következő fogást, bár az ételt már elfogyasztottuk.