Egyetértenek Önök azzal, hogy a legkönnyebb úgy tanulni, ha valaki megmutatja, mi a teendő? Mit ér a sok leírás, ha nincs kedvünk elolvasni; vagy éppen rossz a megfogalmazás, és hosszú idő, mire felfogjuk, mi is a teendő. Épp ezért az sem véletlen, hogy annak a bizonyos világhírű skandináv bútoráruháznak az összeszerelési útmutatóiban nem szöveges leírás szerepel, hanem képes magyarázat. Az már más kérdés, hogy néha ez sem válik be, és a végén a kezünkben marad egy marék csavar… A sematikus rajzoknál azonban sokkal jobb, ha a saját szemünkkel látjuk, mit kell tenni: pontosan ezért készül annyi főzős műsor világszerte – hiszen rengeteg olyan apróságot lehet a profiktól ellesni, amit egy szakácskönyv nem tud megmutatni. Az már teljesen mindegy, hogy profi alatt az Anyukánkat értjük, vagy éppen egy hivatásos szakácsot.

Aki nézi néha a helyi tévécsatornát, már felfedezhette, hogy létezik egy Kukta című főzős műsoruk. Aki még ennél is figyelmesebb, az azt is tudja, hogy a műsor egyik szakácsa nem más, mint Kövér Sándor, a Pálma Étterem séfje. Nemrégiben a forgatáson jártunk, ahol természetesen bebizonyosodott, hogy nem is olyan egyszerű ez a tévés szakma. Kezdjük azzal, hogy a konyhában rettentő meleg van, és erre rövid időn belül rásegít a két tűzhely is, szakácsunknak pedig hősiesen tűrnie kell az izzadást. A másik nehézség az idő-tényező: rövid idő alatt kell elkészülni mindennel, az előkészítéstől a tálalásig. Az ne tévesszen meg senkit, hogy viszonylag egyszerű ételekről van szó: menet közben számos apró-cseprő problémát kell megoldani. Például azt, hogy a sorrend felcserélődik, és bár a főétel még nincs kész, időtakarékosságból már a desszerttel foglalkozunk. A memóriára is szükség van: figyelni kell, nehogy eltüntessünk egy tárgyat a pultról, ami az összevágott műsorban egy későbbi képkockán felbukkan. Az edények száma sem végtelen, muszáj közben mosogatni. És kreatívnak lenni, ha esetleg nem találjuk a megfelelő eszközt a konyhában. Végül persze minden a helyére kerül, a tányérra pedig olyan fogások kerülnek, mint a saltimbocca alla romana vagy az édes borból készült borhab fagylalttal. Higgyék el, a stáb igazán szerencsés, hogy dolguk végeztével eltüntethetik a végeredményt… A további kulisszatitkokról Kövér Sándort kérdeztük.

Debreceni Éttermek: Mi a legnagyobb kihívás a tévés főzésben? Miben más ez, mint otthon vagy az étteremben főzni?

Kövér Sándor: Először is, semmiképp sem szabad bonyolult ételeket választani. Olyan receptre van szükség, aminek az elkészítése nagyjából belefér 25 percbe, mivel ennyi a műsoridő. Másrészt azért is fontos, hogy egyszerű legyen, mert nem egyedül főzök: mindig van egy vendég, aki nem hogy nem profi szakács, sőt esetenként a konyha közelébe se megy otthon. Fontos, hogy az irányításommal ő is le tudja főzni az ételt. Persze nem szabad túl egyszerű ételt sem választani, mert az meg nem érdekes. Nekem az a legnehezebb feladat, hogy sok mindenre kell odafigyelnem: nem csak a saját ételemre, hanem arra is, ahogyan a vendég főz, mindeközben pedig folyamatosan beszélnem kell, hogy érdekes és pörgős legyen a műsor. A forgatás végére mindig nagyon elfáradok.

D.É.: Hogyan választjátok ki a vendéget? Bárki bekerülhet?

K.S.: Gyakorlatilag igen,lehet jelentkezni, de az az igazság, hogy az emberek tartanak ettől. A legtöbb esetben ismerősök, vagy ismerősök által ajánlott vendégek jöttek a forgatásokra. Mindenki nagyon fél a kamerától, olyanok is izgulnak és tőmondatokban beszélnek, akiknek egyébként nagy szájuk van. A stáb, a kamerás fiúk igyekeznek oldani a hangulatot, van, akinél könnyebben megy, van akinél nehezebben. Főztem együtt például a kis keresztlányommal, benne semmi feszengés nem volt. A műsor hangulata nagymértékben függ a vendégtől: aki beszédesebb, azzal könnyebb főzni, van téma, a poénok is jobban jönnek, nagyobb a pörgés és ez élvezetesebbé teszi a műsort is. Egyáltalán nem azon múlik, hogy tudnak-e főzni.

D.É.: Sokat készülsz egy-egy felvételre?

K.S.: A legtöbb dolog spontán jön. Persze van olyan, amit előre kigondolok, hogy elsütöm majd, főleg az ételből adódóan. Például, ha garnélát kell tisztítani, akkor abból előre tudom, hogy poén lesz, mert a lányok általában félnek az ilyen feladatoktól. De a legtöbb dologra nem lehet felkészülni, muszáj improvizálni. Amikor flambíroztunk, olyan nagy tüzet csináltunk, hogy leégett a hajam, és a hölgyvendég karját is megpörköltük egy kicsit… És olyan is volt már, hogy miközben a vendégnek segítettem, az én ételem odaégett. Ezeket meg kell oldani.

D.É.: Rutinosabbnak érzed magad most, mint az első forgatások idején?

K.S.: Az az igazság, hogy a felvételek viszonylag ritkán vannak. Ha minden nap ezt csinálnám, akkor sokkal könnyebben menne. Mire felpörög az ember és teljesen ráhangolódik, addigra vége a forgatásnak, és a legközelebbi alkalomig van, hogy két hét is eltelik. Pesten ez másképp megy, egész napos felvételek vannak, előtte tréninggel, ráhangolódással, és amikor már a konkrét felvétel van, sokkal oldottabb a hangulat.

D.É.: Milyenek a visszajelzések?

K.S.: Az ismerőseimnek tetszik. Nem csak én főzök ebben a műsorban, hanem két másik kollégám is. Én olyan visszajelzéseket kaptam, hogy kicsit többet beszéltetem a vendégeket, mint a többiek, és ezáltal pörgősebb a műsor. Szerintem ez változó, van akinél jobban sikerül, van, akivel kevésbé. Természetes,  hogy az ember nem tud mindig ugyanúgy teljesíteni. Amikor megnézem az összevágott anyagot, néha hiányolok egy-két poént, ami szerintem még benne lehetett volna, de ebbe a folyamatba én már nem szólok bele. A tévések tudják, hogy mi az, ami belefér a 25 percbe.

D.É.: A Kukta régóta létező műsor, milyen volt azelőtt, mielőtt te is szerepeltél benne?

K.S.: Korábban ismert emberekkel főztek együtt, én nem szerettem volna ilyet. Szerettem volna egy olyan műsort, amit a fiatalok is megnéznek. A lányok azért, mert kedvet kapnak a nem túl bonyolult recepthez, a fiúk meg megnézik a lányok miatt… Eközben a vendégek is jól érzik magukat, a legtöbben utólag azt mondják, hogy szívesen jönnének vissza.

D.É.: Rengeteg főzős műsorral lehet találkozni manapság, mit gondolsz ezekről?

K.S.: Nigella műsorait például nagyon kedvelem, Gordon Ramsey bizonyos sorozatait is, Jamie Oliver-rel sincs bajom. A német adókon nagyon sok jó főzős műsor van naponta, látványosak és poénosak. Persze ők egészen más anyagi keretből gazdálkodnak. Magyar műsorok között igazán jót még nem láttam. Két véglet van szerintem, vagy túlszakmázzák, és unalmas lesz az átlagember számára, vagy pedig túl lazán veszik a dolgot, és úgy meg már nem hiteles. Meg kellene találni a kettő között az egyensúlyt.

Saltimbocca alla romana és borhab fagylalttal:

http://www.dehir.hu/dtv/kukta-2012-06-30/

(2012-07-03)

(janetonic)