Szeretik Önök az operettet? A válasz bizonyára megosztó, de még a műfaj tagadóinak is érdekes lehet az az információ, hogy az operett a 19. század második felében nagyban hozzájárult a magyar nyelv terjedéséhez, megszilárdulásához. Az „operácska” ugyanis igen kedvelt volt a magyarul kevéssé beszélő polgárság körében. Az általában könnyedebb témákat feldolgozó műfajba könnyen beépíthetőek voltak a népi elemek, szokások, és így a kulturális élet ezen területéről szép lassan kiszorultak a német kifejezések.

Népszerűsége oly nagy volt, hogy 1875-ben külön a műfaj számára épült Budapesten a Népszínház. Lehár Ferenc és Kálmán Imre művei nem csak hazánkban, hanem világszerte sikert arattak, számos operettjüket pedig ma is nagy sikerrel játsszák a színházak.

Nem véletlen tehát az sem, hogy a Régi Vigadó egy hideg februári estén operett gálára invitálta vendégeit. Az est résztvevői nem csak a műsort élvezhették, hanem egy különleges vacsorát is. „A gálavacsorák alkalmával mindenképp olyan ételsort igyekszünk összeállítani, amely nem szerepel az étlapon. Minőségi, szezonális alapanyagokból válogatunk, és igyekszünk az est hangulatához is alkalmazkodni. Eddig két hasonló est volt a decemberi nyitás óta. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, és vannak vendégek, akik azóta is visszajárnak hozzánk.” – mondja a Régi Vigadó séfje, Medve Zoltán. Íme a különleges menü:

Előétel: Érlelt sonka carpaccio dió vinaigrette-tel, snidlinges kecskesajt terrine, málnaecetes zöldsaláta   Főétel: Májával töltött kacsamell csipkebogyós erdei gombaraguval, parajos-sajtos burgonyatönkkel, vörösbor redukcióval*   Desszert: Kakaó sablé mentás mangókrémmel, fahéjas párolt körtével és eperrel
*Vörösbor redukció: a vörösbort egészen sűrűre vissza kell forralni, majd a pecsenyelével újraforralni. Ettől besűrűsödik, és nagyon finom, kellemes mártás lesz a végeredmény. (A séf magyarázata.)

A vacsora előtt a műsorban fellépő négy fiatal – Balla Melinda, Lévai Enikő, Haja Zsolt és Harsányi Tamás – közel egy órás műsorral szórakoztatta a közönséget, képviselve az operett négy klasszikus figuráját: a primadonnát, a bonvivánt, a szubrettet és a táncos komikust. A fiatal előadók „műsoron kívül” is jó barátságban vannak, együtt járnak főiskolára, tudtuk meg Haja Zsolttól, akivel a fellépés után beszélgettünk. Neve ismerős lehet már a DÉ olvasóinak, mivel a szakácsbálon is fellépet – interjúnkból az is kiderül, honnan a kötődés az éttermek iránt.

Debreceni Éttermek: Kezdjük rögtön az eddig elért sikereivel: két évvel ezelőtt az Armel Operaversenyen első helyezést ért el, a verseny keretén belül pedig New York-ban is alkalma volt fellépni. Hogyan befolyásolta ez a pályáját?

Haja Zsolt: Igazság szerint már az Armel előtt is volt egy fontos verseny Grazban, a Ferruccio Tagliavini énekverseny, amit sikerült megnyernem. Ennek köszönhetően lett egy menedzserem, aki elindított a külföldi pályán. Ez után 2010-ben az Armel Operaversenyen két szerepet is csinálhattam két különböző operában, az egyik New Yorkban volt a másik pedig itt Debrecenben a Csokonai Színházban. Nagyon színvonalas verseny volt, az első helyezést pedig közösen nyertük el Balczó Péterrel. A verseny után kezdtem el dolgozni második menedzseremmel, aki egy amerikai úriember.

D.É.: További külföldi szereplések következtek?

H.Zs.: Aki régebbről is ismer, az tudja, hogy jelenleg van egy nagyobb változás az életemben: korábban bariton voltam, ami egy közép hangfekvés, most pedig felső hangfekvésben, tenorként énekelek. A váltás miatt egy évem most kimaradt, májustól kezdek ismét szerepelni.

D.É.: Mi az oka ennek a váltásnak?

H.Zs.: Ennek sok összetevője van, valójában nekem már „túl könnyű” volt a bariton, szerettem volna valami kihívást. És persze idővel az „emberi berendezés”, a hangszalagok is változnak, ez is hozzájárult a váltáshoz.

D.É.: Mivel foglalkozik mostanában?

H.Zs.: A szakácsbálon és a pincérbálon is felléptem, és lesznek még más hasonló kisebb koncertek is. Ezután nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Mágnás Miska című darabban játszom majd a bonviván szerepét. A próbák július elején kezdődnek Pesten, aztán augusztustól Szegeden próbálok és lépek fel.

D.É.: Hogyan érezte magát itt ma este, a Régi Vigadó operett estjének fellépőjeként?

H.Zs.: Nagyon jól! Volt már hasonló esten fellépésem, de nem itt, hanem a Viktória Étteremben. A koncert után épp arról beszélgettünk a kollégáimmal, hogy mennyire jó dolog itt fellépni. Volt már, hogy nagy létszámú, több ezer fős tömeg előtt énekeltem, és nem olyan bensőséges a viszony a közönséggel, mint egy ilyen kis helyen. Sokkal személyesebb, hangulatosabb itt a légkör, és mintha az embereket is jobban érdekelné az előadás. Jobban szeretek ilyen helyeken énekelni.

D.É.: Ha választani kell az opera és az operett közül, melyikkel szimpatizál jobban?

H.Zs.: Két különböző műfajról van szó, én igazság szerint mindenevő vagyok, az operát, az operettet, a musicalt egyaránt szeretem. Mindenben van kihívás, és mindegyik a maga nemében nagyon nehéz. Természetesen az operettnél több a játék lehetősége, egy könnyedebb, felszabadultabb műfaj, az emberek is jobban szeretik, mert könnyen belemásznak a fülükbe a dallamok. Szórakoztatóbb, mint az opera, de nyilván az operának is megvannak a maga szépségei. Ha jól csinálják, akkor mindenben lehet szépséget találni.

D.É.: Van esetleg kedvenc szerepe, karaktere, története?

H.Zs.: Ilyen igazából nincs, nem tudom őket rangsorolni. Mindent nagyon szívesen és lelkesen megcsinálok.

D.É.: Magánemberként milyen zenét hallgat?

H.Zs.: Sokféle zenét szeretek, a poptól a rockig mindent. Reggelente mindig bekapcsolom a rádiót, így az aktuális zenéket is követem. Nem lehet mindig komolyzenét hallgatni, egy idő után megcsömörlik az ember, el kell menni más stílusirányzatok felé is. Kell egy kicsit lazítani.

D.É.: Zenész van egyébként a családban?

H.Zs.: Nincsen, senki. Igazság szerint, ha követem a családi hagyományokat, akkor nekem is pincérnek kellett volna állnom. Pincér dinasztia a miénk, a nagypapám is pincér volt és édesapám is. Ha jól tudom, ő jelenleg a legidősebb pincér Hajdú-Bihar megyében. De én nem tudnám ezt a szakmát csinálni, nincs meg bennem az az adottság, ami ehhez kell. Szerencsére családi perpatvar azért nem volt belőle.

D.É.: Ezek szerint otthonosan mozog az éttermek világában. Gyakran jár étterembe?

H.Zs.: Régebben nagyon sokat jártam, főleg az alatt a 8 év alatt, amíg édesapám itt dolgozott a Régi Vigadó étteremben. Azóta nagyon sokat változott ez a hely, gyönyörű lett. Most is szívesen járok étterembe, de kevesebbet, mint régen. Nagyon szeretem a magyaros ételeket, de oda kell figyelnem, mert a súlyommal időnként problémám adódik. Minden olyat szeretek, ami hízlal, de manapság nem mindegy, hogy hogyan megy ki az ember a színpadra, elvárás, hogy ne egy túlsúlyos fellépőt lásson a közönség. Egyébként én is szívesen főzök, mások azt mondják, hogy nem is olyan rosszul. Remélem, az igazat mondják.

D.É.: Köszönjük a beszélgetést, és további sikereket kívánunk Önnek!

(2012-04-02)

(janetonic)