Egy napsütéses őszi délutánon a Régi Posta Étteremben jártunk, hogy végre megismerkedjünk az étlappal.

Egymás után sorakoznak szépen a magyaros fogások, és bár nem gondolnánk annak, mégiscsak kihívás az ilyesmi a szakácsoknak: ezek pontosan azok az ételek, amikkel mindenki találkozott már, van saját tapasztalata és kialakult véleménye róla. Magyar ember tehát csakis elvárásokkal tud beülni egy magyaros étterembe – a szakácsnak pedig az anyukák és nagymamák főztjével kell versengeni.

És mint tudjuk, minden anyuka és nagymama verhetetlen szakács.

 

Na de ha már olyan jól ismerjük a magyar konyhát, vajon mennyire ismerjük jól alapanyagainkat? Az étteremben végigkóstolt menüsorra támaszkodva lássuk, mit is eszünk pontosan!

 

TEPERTŐkrém retekkel, hagymával és friss pirítóssal: A tepertőkrém a lepcsánkához hasonlóan reneszánszát éli, szórakozóhelyeken és fesztiválokon is fel-felbukkan a zsíroskenyér-hagyma alternatívájaként. Egy külföldinek talán nehéz elmagyarázni a tepertő/töpörtyű/pörc népszerűségét, de a magyar ember igencsak szereti a zsírszalonna zsírjának kiolvasztása után maradó ropogós étket. A töpörtyű neve is az elkészítés módjára utal, hiszen a szalonna ilyenkor összetöpörödik, azaz összezsugorodik. A töpörtyűkedvelők egyébként két pártra szakadnak, vannak a libatepertő és a sertéstepertő pártolói. Akadnak viszont, akik a haltepertőre, sőt, a vaddisznótepertőre esküsznek. Érdemes kóstolgatni, ha van lehetőségünk rá, de erre is igaz, mint mindenre: csak jó minőségű étket válasszunk, különben pórul járunk és egy életre elmegy a kedvünk a töpörtyűtől. Az igazán jó minőségű tepertőből még édesség is készülhet: aki járt már mangalicafesztiválon, találkozhatott a mangalicatepertős csokoládéval is...

 

 

Juhtúrós SZTRAPACSKA: Először is fontos leszögezni, hogy a sztrapacska nem ám magyar étel, hanem szlovák. Ez mit sem változtat azon a tényen, hogy rettentően népszerű. A sztrapacska legfőbb alapanyaga a reszelt burgonya. A szó jelentése: kócos, borzas, ami az étel kinézetére utal: eredetileg ugyanis nem galuskaszaggatóval juttatták a tésztát a forró vízbe, hanem kés élével, vágódeszkáról szaggatták bele. Így valóban borzas (de nem borzalmas!) volt a végeredmény. A szlovák ember szerint a sztrapacska „reggelire remek, ebédre kitűnő, vacsorára csodálatos”. A juhtúrós változat mellett legalább olyan népszerű a káposztás is – sőt, a szlovák nyelvben manapság csak erre használják a sztrapacska nevet, a juhtúrós változatot egyszerűen csak juhtúrós galuskának nevezik.

 

Füstölt csülkös PACAL pörkölt petrezselymes burgonyával: A pacal a merészek eledele: a szarvasmarha tisztított, csíkokra vágott gyomráról van ugyanis szó. Az étel megosztó: valaki vagy nagyon szereti és rajong érte, a másik tábor pedig rá sem bír nézni. Pedig a pacal nem csak hazánkban népszerű, hanem szinte minden nép konyhájában felbukkan valamilyen formában. A lengyelek, törökök levesbe főzik, a spanyolok csicseriborsóval, a németek lencsével eszik, az olaszok pedig természetesen paradicsommal. Aki igazán kíváncsi a magyar pacal történelmére, az itt mélyítheti el tudását a témában!

 

 

Füstölt tarja szeletek lilahagymás JUHTÚRÓval pirítva, lepcsánkára halmozva: A juhtúrót liptói túró vagy brindza néven is megtalálhatjuk a boltokban, piacon. Eredetileg Romániában készítették, de gyorsan elterjedt a környező országokban is. Tulajdonképpen nem is túróról van szó, hanem gomolyából készült tejtermékről, amely kevésbé romlékony, mint a tehéntejből készült túró, így a pásztorok tarisznyájában sokkal jobb szolgálatot tett. A szlovákok – ahol kétségtelenül a legnépszerűbb ez a tejtermék-féleség – három kategóriát különböztetnek meg belőle: a liptóit, amely csak hegyi vagy hegyaljai területről származhat és kizárólag friss juhtejből készülhet; a nyárit, amely tehéngomolyát is tartalmazhat; és a télit, amely télire eltárolt juhgomolyából és friss tehéngomolyából készül. Érdemes az eredeti liptóit választani, hiszen nagyon egészséges: rengeteg kalciumot és élőflórát tartalmaz.

 

A muskátlis tornác alatt rejtőző Régi Posta Étteremben  nem csak ezekkel az ételekkel és alapanyagokkal találkozhatunk, hanem jónéhány ismerős hozzávalóval és fogással. De ne gondoljuk, hogy csupán banális, jól ismert alapanyagokról van szó: a legismertebb és legegyszerűbbnek hitt dolgokról derül ki általában a legtöbb érdekesség! Gondolkodott már azon, hogy mikor és kik készítettek először tarhonyát? Vagy hogy melyik néptől örököltük a töltött káposztát? Megéri olykor időt szánni egy kis gasztro-kutatásra!

 

 

- janetonic -

(2011-11-03)

 

 

 

 

Nálunk a sztrapacskát egyszerűen HALUSKA néven főztük. Nagymamám és Anyukám télen pirított savanyú káposztával is készítették. Ha maradt a " káposztás vagy túrós haluskából", akkor azt este vagy másnap délben a tűzhely forró vas lapjára tett edényben (lábasban vagy zománcozott tepsiben) lepirították. Ez igazi ínyencségnek számított. Apámnak ez volt a kedvence. A cikk nagyon érdekes, jó. Látod mi mindent eszembe juttatott? Anya