Csikorog a friss nagyerdei hó és nem kellett volna olyan messzire parkolnom, mivel 24 órás parkoló szolgálat van a Vigadónál. A betérő vacsorázóknak, de még a déli menüzőknek is egy órát áll az étterem a parkolási díjból. Sebaj, a friss levegő csak fokozza az étvágyat! A szomszédos hotelből az étterem felé tart egy csoport, a villamos felől is érkeznek külföldi diákok. Megvárom, hogy előttem bemenjenek, én addig élvezem a havazást és készítek pár képet. Kellene már egy jobb gép, nem igazán sikerül a kövér pelyheket is láttatni a fotón, pedig igazán megkapó az patinás sárga épület ebben a romantikus időben.

Ezer éve nem jártam a Régi Vigadó falai közt. Nyáron sem, pedig jó néhányszor költöttünk el vacsorát a teraszán. Míg tartott a nyári mulatozás, addig benn odaadó munkával újjá varázsolták a régi épületet.

Döbbenetesre sikerült! Már csak külön stílus-tanulmány miatt is érdemes betérni a meleg hangulatú étterembe. Pillanatok alatt a megszokottól eltérő világba csöppenünk, ahol mindent áthat a lezser elegancia, mértékkel. Arany és fekete örök klasszikus párosítása uralja teret, a kandallóban vörös lángnyelvek nyaldossák a rusztikus akácfa hasábokat.  A zene kellemes, halk, a terített asztalokon az evőeszközök ezüstje csillan, majd szinte a „díszlet” részeként megjelenik a pincér.

Csendesen étlapot csúsztat a vendég kezébe, a külföldi diákok magabiztosan válogatnak a nemzetközi ételkínálatból. A mexikói, latin és olasz ízek épp úgy megtalálhatók, mint az ázsiai különlegességek.  A hagyományos magyar konyhát kedvelő erdélyi és román turisták sem maradnak hoppon. Az étterem tapasztalt vezetője kérdésemre elmondja, hogy nem féltek „váltani” a magyar konyháról, hisz mára határozott elvárás a vendégek részéről a nemzetközi kínálat. Az emberek már nem csak egzotikus útifilmeken keresztül akarnak bepillantani a kulináris élvezetek világába, erre biztat a számtalan főzőműsor és híradás az internetről nem is beszélve…

A teljesen megújult szakács gárda, nemzetközi és magyar konyhában edzett szakemberekből áll, persze az alapok a testvér étterem miatt (Pálma) is igen erősek. 

Visszatérve az étterem megjelenésére, (amitől nem könnyű elszakadni) a lounge stílust képviseli. A lounge kifejezés eredetileg előcsarnokot, társalgót jelent. A lounge stílus ma már iparágakat tudhat magának, példának okáért a vendéglátó ipart, ahol a bárokat és éttermeket, úgy alakítják ki, hogy otthonosan, kötöttségek nélkül találkozhassanak a vendégek. A lounge stílus egyre erősebb a zenében, mely kifejezetten a loungeban eltöltött időhöz kínál aláfestő zenét. A legfontosabb a vendég fesztelen kényelme, érezze magát otthon, süppedjen bele a puha fotelbe, élvezze az egzotikus ízek, az étel-ital és tér nyújtotta kozmopolita életérzést.

A lounge stílus igen letisztult formavilággal bír, de nem úgy, mint a divatjamúlt minimál, hiszen a lounge enteriőr az előbbinél lágyabb, melegebb stílusban biztosítja a luxus érzését.

Az ételek mégsem a luxust képviselik, inkább az elérhető különlegességet. Ma már különlegesnek mondható, ha a bécsi borjú valóban borjúból készül. A Régi Vigadóban pedig nem marhából, még csak nem is „növendékből” hanem borjú combból készítik, és nem kell messzire menni egy ínycsiklandó enchilada-ért és roston sült sertéscsülökért sem. Bepillantást nyertem a konyhába, nagyon tetszett a sok friss zöldség és zöld fűszernövény használata és lenyűgözött a konyha tisztasága is.

	Gyömbéres szezámmagos pirított csirkefalatok zöldséges sült tésztával

Jártam-keltem még egy keveset, végigmértem a borválasztékot, ami csak magyar borokból áll, benéztem a külön terembe és a „könyvtár szobába” is. Mivel nem igazán akartam zavarni a vacsorázókat, így végül ismét a konyhán kötöttem ki, ahol a szakácsok már a hamarosan megrendezésre kerülő Pótszilveszteren törték a fejüket. Én pedig azon, hogy legközelebb biztosan megkóstolom a „Gyömbéres szezámmagos pirított csirkefalatokat zöldséges sült tésztával”…

-hSéf-