Barátaink elismerő szavait hallgatva a Paripa Csárda házias ételeiről, úgy döntöttünk, mi is válogatunk a hatalmas kínálattal megrakott asztalról. A négynapos hétvége, a tündökő nap, és forróság ideálisnak bizonyult arra, hogy kiszakadjunk a városból és néhány órára eldobtuk a gereblyét, metszőollót. Jól tettük, mert nemcsak egy svédasztalos ebédet fogyasztottunk el, de egy félnapos kirándulássá keredett a délután.

Asztalfoglalás kötelező, ha meglátják lentebb az ételek sokaságát, vagy ha már kóstolták a Paripa családi svédasztalos ebédjét tudni fogják. Az árnyékot adó fák alatt alig találtunk parkolóhelyet, a Csárda „tele volt”.  Az étterem sugárzott, már ha lehet ezt a szót használni egy épületre, színes virágok pompáztak mindenhol, zöldeltek a fák. Talán egy kicsit közhelyes, de harmónia, nyugalom, rendezettség áradt mindenhonnan. Amint beléptem az ajtón és megláttam a finomságoktól roskadozó asztalt, már nem volt nyugalmam, alig vártam, hogy a pincér felvegye az italrendelést és felfedezzem miből lehet válogatni. Paripa szódavízzel, szörppel és hideg sörrel nyitottunk.

Először alaposan végigpásztáztam a választékot, és arra jutottam, ha mindenből egy keveset is, de muszály megkóstolnom az összes ételt. Ez persze nem sikerült.

Fahéjas almalevest választottam - a nagy melegben igazán jól esett a hűs gyümölcsleves -, de volt húsleves csigatésztával, orjával és raguleves is.

A második fogás a töltött káposzta, egyszerűen imádom, mondhatni minden változatban, de ez itt pont olyan volt, mint otthon. Kicsi töltekékek, enyhény savanyú, némi füstölt ízzel és rántás nélkül. Türtőztettem magam, kettőt szedtem a tányérra, hogy maradjon hely a többi éteknek is.  

Csülök és gombás nokedli, nem éppen könnyű ételek és „ütik” is egymást egy tányéron, de mit tehettem, nem bírtam ellenállni. (Pacal is volt, de annak ellen tudok állni, talán az egyetlen étel, amit nem szeretek, vagy nem ettem még jót?) A csülök csak úgy omlott le a csontról…, szívesen dobozoltam volna…

A gyerek gyomrát nem terheltem le ennyire, almalevest kanalazott, csirkeszárnyat, rakott krumplit és sárgabarackos hússzeletet falatozott, majd kapott egy kiskupac spagettit a rengeteg fagylalt előtt.

Rántott húst majonézes burgonyával lakmároztam, mikor bevillant, hogy ez kétféleképpen is családi ebéd, egyrészt együtt a család, másrészt olyan ételeket vonultatnak itt fel, amit otthon, családi körben is gyakran készít az ember. A fenti főételeken túl, volt még hurka, kolbász, sült csülök, rántott csirkemell.

A desszertet már alig tudtam magamba tuszkolni, választanom kellett a nagy választékból. Krémes, túrógombóc, fagyi lett a befutó. Kínálta még magát gyümölcsös rizs, aranygaluska és somlói is.

Az ételek elfogyasztása után domborodó hassal a szabadban még egy fagyit megettünk, elszürcsöltük a szörpöt és bejártuk a Paripa Csárda birtokát. A gyermekem hamar barátságot kötött egy romániai kisfiúval, majd beszélgetés híján futkároztak, virágokat szedtek, hintáztak. A lovak etetése, a kutyus simogatása sem maradhatott el.

5 óra tájékán elégedetten távoztunk, s megállapítottuk, hogy a Paripa Csárda a házias ízek netovábbja.

(2012-05-07)

-eSBé-