Egyes források szerint a „brassói aprópecsenyét Gróf Nándor vezette be az Utasellátó Vállalatnál, ami a MÁV Könyvtárból kapott információk szerint 1948 novemberében jött létre. A szándék az volt, hogy olyan ételeket dolgozzanak ki a mesterek, amelyeket a gyorsan haladó és zötykölődő vonaton is el lehet készíteni gyorsan és balesetmentesen. S persze cél volt az is, hogy az étel egyúttal előkészítse a gyomrot néhány fröccsre vagy egy jó pohár sörre. Hogy miért lett brassói aprópecsenye? Mert a vonat, amelyen megszületett az új étel, Brassó felé tartott.*” Ez a változat nagyban hasonlít a miénkhez: szalonnán megpirított szűzcsíkok, sóval, borssal, fokhagymával ízesítve, végül főtt, darabolt burgonyát hozzáadva átpirítják.

Dózsa György, Oscar-díjas mesterszakács változata merőben eltér a fentitől: az ő verziójának az alapja egy 19. század végén írt szakácskönyv. „Az biztos, hogy az egykori brassói aprópecsenye Brassóból származott és nem úgy készült, mint ahogyan ma csinálják, noha már akkor is sült burgonyával tálalták. Hiszen eredetileg csíkokra vágott marhatokányból készült, s domináns volt benne a fokhagymaíz. A külföldön járó szakácsok sokat látták és tapasztaltak utazásaik során. E tapasztalatok egyike volt tehát a brassói aprópecsenye. A második világháború előtt a brassói egy fokhagymás marhatokány volt, aztán a háború után voltak keveredések és változások. E változások során a szakácsok rájöttek, hogy időtakarékosság szempontjából „á la minut” sertéshúsból (szűzből) is meg lehet csinálni, hiszen a sertéshúsra nem kell annyit várni, mint a marhára, hogy megpuhuljon. Ma tehát már sertésszűzből készül. A fűszerezésekor pedig törött borsot, majoránnát és összezúzott fokhagymát használnak. Pirospaprika nincs benne.*”

Az egyik legismertebb szakácskönyvünk a Csáky Sándor A XX. Század szakácsművészete (1936) című könyv 796. oldalán olvasható a Brassói aprópecsenye receptje: „A bélszín ledernyegét (pacsni) vágjuk vékony metéltre és nyílt lángon (tűzön) kevés zsírral pirítsuk meg hirtelen, ekkor fél fej finomra vágott hagymát, zöldpetrezselymet és szeletekre vágott gombát pirítsunk egy percig, ezután hintsük meg egy kevés liszttel, eresszük fel egy rész vörösborral és egy rész befőtt paradicsommal, fűszerezzük meg sóval és törött borssal, s ha a hús elég puha és a mártás megfelelő sűrű, akkor adjuk fel tarhonyával.” Ez ugye már teljesen más, mint amit mi megszoktunk.

És jönnek a további szakácskönyvek brassói néven futó ételei:

Domokos Lászlóné - Mindentudó szakácskönyv (1984): „a csíkokra vágott (vagy kockára) füstölt szalonnát félig kiolvasztjuk, kevés zsírt adunk hozzá és a megmosott, vékony csíkokra vágott húst a forró zsiradékban erős tűzön lepirítjuk. Sózzuk, őrölt borssal meghintjük, végül hozzáadjuk a kés lapjával összezúzott fokhagymát. Héjában főtt burgonyát egy kevés zsírban óvatos keveréssel, rázogatással jól megpirítunk, majd a húshoz adva jól átfogatjuk.*” (Egyébként ez az alapja az 1993-ban az összesen 12 kiadást megélt Pető Gyula féle Ételkészítési Ismeretek című szakács tankönyvben található receptnek is, kvázi a végzett szakácsok ezzel a recepttel indulnak útnak.)

Végh Júlia - Szakácskönyv fiataloknak: „a brassói aprópecsenyéhez zsíron hagymát kell párolni, ehhez húst, pirospaprikát, zöldpaprikát és paradicsomot adni. Az ízesítés majoránnával történik, a füstölt szalonnát külön ki kell sütni, s úgy kell a hússal összekeverni.*”

Csemer-Korpádi-Patyi - A legfinomabb cigány ételek (2003): „Az ebben szereplő recept szerint a pirított hagymára dobják a húst. Köménymaggal, majoránnával, pirospaprikával fűszerezik. Szalonnát pedig nem tesznek bele!*”

Papp Endre – A vendéglős és híres vendégei: „1950. szeptember 17-én alkottam ezt az ételt egy ételújítási versenyre. Szeptember 15-én kaptunk árut a konyhára, konkrétan 137 sertésfarkot. Szépek voltak, le kellett őket „snájnolni”. Még a pincérek is ezzel foglalkoztak. Ezekből a sertésfarkakból készült az első ilyen étel, noha a receptben már valóban sertésszűz szerepelt. S hogy miért lett brassói? Mert Kolozsvárról ugye már elnevezték a kolozsvári töltött káposztát, Erdélyről az erdélyi rakott káposztát: 1950-ben bennem még nagyon élt Trianon emléke, ezért nem akartam Erdélyt kihagyni, s így a névadáskor Brassóra esett a választásom, ahol ugye német kereskedők telepedtek le. Erről a városról még akkor nem neveztek el ételt: Soha semmiféle erdélyi étel nem volt, ami brassói lenne, mert az erdélyiek úgy tekintették akkor, hogy ott csak német kereskedők vannak. Elkészítése: a zsiradékot egy serpenyőben felolvasztjuk, és a vékony csíkokra vágott kolozsvári szalonnát kiolvasztjuk. Az apró kockákra vágott hagymát a szalonnás zsiradékban megpirítjuk. Az ugyancsak vékony csíkokra vágott sertésszűzpecsenyét a hagymás zsiradékban gyors tűzön pirítjuk, sózzuk, borsozzuk. Néhány perc pirítás után a karikára vágott zöldpaprikát és a héj nélküli, kockára vágott paradicsomot a hús közé tesszük és néhány percig tovább pirítjuk. Utolsó fázisként a külön megfőzött zöldborsót keverjük hozzá. Tálaláskor néhány karika hegyes, erős zöldpaprikával díszítjük. Köretként pirított resztelt burgonyát készítünk.”

*Forrás: Gasztro Fórum - Nebehaj Tímea