Az a bűvös 30-as. Azt gondoltam, ha betöltöm, minden megváltozik – leginkább rosszabb lesz. Most viszont azt érzem, van abban valami, hogy ekkora válik igazán nővé a nő, és végre kibontakozhat, mind a karrierjét, mind pedig a magánéletét illetően. Dolgozik azért, hogy megbecsüljék a munkáját, miközben megteheti, hogy barátaival lazít egy átlagos hétköznap este a Pálmában. Ott, ahol a hely hangulatos, a pincérek kedvesek, az ételek ízletesek, mindezeket pedig a vidám, vicces és leginkább szeretetreméltó kollégák teszik igazán tökéletessé.

"Addig jó, míg tanulsz." Rengetegszer hallottam ezt a mondatot a szüleimtől, ismerőseimtől, de persze gyerek fejjel ezt nem tudjuk értékelni, csak miután beléptünk a munka világába, és megtapasztaltuk a mindennapi robotot. Valóban egyszerűbb csak tanulással foglalkozni, de annak is megvan az előnye, ha a saját fizetésünkből gazdálkodunk, és néha lazítani megyünk a munkatársainkkal. Feltéve, hogy akad körülöttünk pár olyan ember, akikre a szürke hétköznapok során bármikor számíthatunk, akik nemcsak a rosszban állnak mellettünk, hanem velünk együtt örülnek az élet hol apróbb, hol nagyobb örömeinek. Szerencsés vagyok, mert nemrégiben volt alkalmam a Pálmában kollégáimmal úgy vacsorázni, hogy a sok nevetéstől ott helyben, mindenféle különleges testmozgás nélkül dolgoztuk le az egyébként remek fogások kalóriatartalmát, vagy legalábbis annak egy részét – persze update Norbi ezt biztos megcáfolná.

Egy valahova beülős baráti beszélgetéshez három dolog szükséges: összeszokott társaság, finom ételek és egy hangulatos hely, ahol felszabadultak lehetünk. Nálunk mindhárom adott volt. A buli megszervezése nem igényelt nagy fáradtságot, mindössze a Benne vagy? kérdésre válaszolt igennel az, aki méltó volt a meghívásra, majd egyeztettünk egy mindenkinek megfelelő időpontot. A helyszínen sem sokat agyaltunk, mert pontosan tudtuk, mit akartunk: nem kifejezetten elegáns, inkább fiatalos éttermet, ahol köztudottan kitűnően főznek, ezért a Pálmába mentünk, és nem bántuk meg. A Hideg ribizli krémleves vanília fagylalttal már első ránézésre kedvcsinálóként hatott. A rózsaszín leves tetején csücsült a sárga fagyi, a fehér tejszínhab, belekanalazva pedig megállapítottuk, hogy a picit savanykás ízvilág kiválóan passzolt az édeshez. A lazac szaftos, a mellette lévő zöldségköret nem szétfőtt, hanem kellemesen puha volt, a steak közepesre sütött - úgy, ahogy kértük -, az enchilada mexikói fűszerezésű, a sertés szűz tejszínes mustármártással, sült uborkacsíkokkal és Pármai sonkával megbolondított, vagyis tényleg azt kaptuk, amire vártunk. Ráadásnak Római galuskát (édes narancsos grízhab vanília és eperöntettel, koktélgyümölcsökkel) kóstoltunk, ami kitűnő lezárása volt az estnek.

Odakint hűvös volt, de a Pálmából kilépve nem fáztam, mert a sok kacagás úgy felmelegített, hogy kicsit sem éreztem az időjárás kellemetlen velejáróját. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy gyűjtse maga köré az arra érdemes barátait, munkatársait és üljön be a Simonyi út, valamint a Nagyerdei körút sarkán található pubba, mert év elején kifejezetten örömteli nosztalgiázni az elmúlt hónapok történésein, ráadásul így feltöltődve vághatunk neki a 2014-es esztendőnek.

-Nitta-

Az a cikk legalább 2 éve nem frissült. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.