„Elek Richárd elmondta, hogy nagyon izgatja a nemzetközi konyhák világa, és határozott elképzelései vannak arról, hogyan is lehetne megismertetni és megszerettetni az étterembe járó cívis emberekkel. Nem is konkrét specialitásokat, hanem inkább egy-egy híres konyha ízvilágát szeretné prezentálni saját ételkülönlegességein keresztül. Gondoltam az elfogyasztott thai jellegű leves után, hogy ez pofon egyszerűen megy neki, de felhívta a figyelmem, hogy ez csak kellő körültekintés mellett lehetséges, hiszen a kedvelt és megszokott magyar ételeket is ugyanúgy meg kell kapnia a kedves vendégnek, mint eddig.”

Elek Rihárd, pont nem az a fiatal, aki szakmai karrierjéhez az internetes médiára tartana igényt. Mégis, elég sok hírt hallani felőle. Nem csoda, hisz a húszat alig átlépett szakács, máris séfként dolgozik egy rangos étteremben.

Nem is róla szerettem volna írni, hanem a Barabás étterem új étlapjáról és a váltás mögött húzódó koncepcióról, de egyéb tennivalóim annyira elragadtak, hogy kollégáim megelőztek. Viszont az anyagot összeszedtem, ráadásul, sikerült Ricsiről olyan exclusive képeket készítenem, amikért igazán kár lenne, ha nem ismerné meg a debreceni gourmék bővülő köre…

Persze társalgásunk fókuszában új ételkülönlegességei szerepeltek, mint a chilis, citromos halleves. Miközben beszélgettünk, ő tett-vett a konyhában, a szemem hírtelen könnybe borult és még köhögni is kezdtem a gyömbéres, chilis füsttől, mire Ricsi csak annyit mondott, hogy szívesen megosztja, a receptet, nem kell a lábasba beledugnom a fejem.

Kissé arrébb húzódtam a tűzhelytől, és kíváncsian vártam mi fő ki ebből. Nemsokára, ízlésesen tálalt levest rakott elém. Kérdésemre pikírten, tájékoztatott, hogy természetesen ez a leves (is) mindig frissen készül. Rendkívüli módon szeretem a halétkeket, de a chili-gáztámadás után tartózkodással emeltem számhoz a kanalat. A krémes levest a kókusztej, addigra már megszelídítette. Pont, csak annyira csípett, hogy érvényesülhessen a többi egzotikus aroma is. A zöldségek roppanósak, a harcsa omlós és telt ízű volt.

Ricsi elmondta, hogy nagyon izgatja a nemzetközi konyhák világága, és határozott elképzelései vannak arról, hogyan is lehetne megismertetni és megszerettetni az étterembe járó cívis emberekkel. Nem is konkrét specialitásokat, hanem inkább egy-egy híres konyha ízvilágát szeretné prezentálni saját ételkülönlegességein keresztül. Gondoltam az elfogyasztott thai jellegű leves után, hogy ez pofon egyszerűen megy neki, de felhívta a figyelmem, hogy ez csak kellő körültekintés mellett lehetséges, hiszen a kedvelt és megszokott magyar ételeket is ugyanúgy meg kell kapnia a kedves vendégnek, mint eddig.

 Nem csekély szakmai feladat, a trendnek megfelelően szűkített, a szezonalitásnak megfelelő étlapot felépíteni, úgy, hogy a már „bizonyított” ételek mellé bekerüljenek egy feltörekvő fiatal kreációi is.

Ricsi kincsei Chillifarma a vendéglőben

Sikerült neki, hála az étterem nyitott vezetésének. Egyedülállóan, még a különböző étel és alapanyag érzékenységben szenvedőknek is ízletes alternatívát nyújt az új étlap.

Ricsi büszkén megmutogatta a fűszerkülönlegességeit. Arca úgy csillogott, mintha kincseket halmozott volna az asztalra. a tonkababon át, a különféle eszenciákon, kivonatokon keresztül az algákkal színezet ritka sókig, mindenféle ismeretlen fűszer ott sorakozott. Mint megtudtam, egyes kis szerzeményeinek grammja, az aranyéval vetekszik. Ha tudnák a Barabás étterembe járók milyen becsben tartják őket?!

Végezetül végigmértem a polcokat, benéztem a konyha hűtőibe, további alapanyagok, és különlegességek után kutatva, mint például a pálinka parfüm. Találtam red snappert, és rettentő kíváncsi voltam hogyan készíti el derék séfünk. Vörös tengeri sügér bazsalikomos tésztagyűrűben, meleg paradicsomsaláta, pecorinós burgonyapürével, néven kerül fel az étlapra. Ricsi olaszos hangulatban, lehetet mikor ezt a kompozíciót alkotta. Kevés belemagyarázással, a bazsalikom zöldje a fehér pecorinó sajt és a zamatos, apróbogyós paradicsomok akár az olasz trikolort is idézhetik.

Minden esetre rendkívül színes és étvágygerjesztő. Aki nem kóstolt még vörös sügért, az ne hagyja ki!

- hSéf -

(2011.10.21)