Elegáns öregúrként uralja a Nagyerdőt a Régi Vigadó, amelyik az egyik legnagyobb múltra visszatekintő polgári vendéglátóhely Debrecenben.

Egyszerű, és mégis elegáns, ahová a környéken járó turisták épp olyan szívesen betérnek, mint a romantikus randevúra érkező fiatalok. A kíváncsiak megleshetik az óriási kerthelyiségben, hogyan készül a megrendelt étel, a gyerekeket pedig külön játszósarok várja.

Az étlapon megbízható, magyaros fogások sorakoznak, a bőséges adagok okozta jóllakott szuszogás pedig csak egy újabb érv, hogy tovább hűsöljünk a fák alatt.

Ha pedig már a Nagyerdőn járunk, miért is ne tehetnénk egy kellemes sétát a környéken? A teljes méretében több mint ezerhektáros területet még Hunyadi Mátyás ajándékozta a városnak, mondván, hogy „ha városunkat tűz pusztítaná, hamarabb felépül azon erdőből, sőt ugyanazon erdő őrzése is könnyebb a polgárok, mint a vállalkozó ispánok által.” A nagyrészt tölgyfákból álló erdő igen nagy érték volt, és mindig nagy gonddal őrizték az idők folyamán. 1939-ben az erdő északkeleti részét természetvédelmi területté nyilvánították, hazánkban ez volt az első ilyen. 1992-től a teljes területet természetvédelmi oltalom alá helyezték, hisz mindenkinek közös érdeke, hogy megóvjuk „Debrecen tüdejét”…

Már az étterem teraszáról is látszik a nyílegyenes Medgyessy sétány, amely nevét Medgyessy Ferencről, a debreceni születésű szobrászművészről kapta. Az út menti padokon előszeretettel ücsörögnek családok, vagy barátok, ez élet dolgait megvitatva. A sétány egyik oldalán Gulyás Pál, Ady Endre és Szabó Lőrinc szobrait találhatjuk, mindhárom irodalmár erősen kötődött Debrecenhez.

Tovább haladva, az út végén két háborús emlékművet találkozunk, az egyik az első világháború áldozatai előtt tiszteleg, a másik pedig a második világháború halottainak állít emléket.

Az út másik oldalán néhány öreg, titokzatos villa áll, az egyik elhagyatottan – csodálkoznék, ha nem az lenne mindenki első gondolata, hogy de jó is volna itt élni…

A sétát a Békás-tó felé folytatva nemsokára megpillanthatjuk a Nagyerdő szívét: a kellemes park jó időben szinte mindig tele van. A hídon hobbi-horgászok próbálkoznak, vagy kisgyerekek reménykednek a nagy fogásban; a padokon a legkülönbözőbb korosztályú emberek gyűjtik az energiát a napfényből és a csevegésből; az asztaloknál néha piknikeznek, vagy iszogatnak, a fűben kutyák (vagy éppen vadászgörények…) szaladgálnak; egyszóval igazi idilli hangulatban és egy kis csendben lehet része annak, aki szabadulni szeretne a város zajától. Itt hangzavar csak tavasszal van: amikor a békák teljes bedobással udvarolnak egymásnak. A tó közelében kis vízesést találunk, ahol szívesen romantikáznak a szerelmes párok. A kis domb, amire itt fel lehet sétálni, télen akár még szánkózóhelyként is szolgálhat – és lássuk be, Debrecenben erre igen kevés lehetőség van!

A kis ösvényeken tekeregve egyszer csak szemben találjuk magunkat a Csipkerózsika-álmot alvó Szabadtéri Színpaddal. Az elhanyagolt, jobb sorsra érdemes terület remélhetőleg egyszer feléled, mert ha kicsit rendbe tennék, igazán színvonalas és különleges programhelyszínnel gazdagodhatna a város.

Ha pedig a Régi Vigadótól indulva nem jobbra, hanem balra vesszük az irányt, rögtön a Csónakázó-tónál találjuk magunkat. A vízibiciklizni vágyók itt beletaposhatnak a pedálokba, aki pedig egy kellemes napot szeretne eltölteni családostól, kisgyerekekkel, az Ady Endre sétányon a Nagyerdei Kultúrpark – azaz az Állatkert és a Vidámpark felé vegye az irányt. A legnagyobb élet errefelé május elsején, és gyereknapkor van, amikor a sétány megtelik árusokkal.

De nem csak ekkor érdemes ellátogatni ide: az Állatkert egész évben nyitva tart, a Vidámpark (amely régen Ludas Matyi nevét viselte) pedig májustól szeptember végéig várja a látogatókat.

Az Állatkert bejáratával szemben a felújítás előtt álló Stadion egyik bejáratát találjuk, előtte a diszkoszvető szobrával, melyet Garami László készített. Az utóbbi pár évben a város két fontos eseménye is itt zajlott a nyáron: júliusban a Campus Fesztivál idején telt meg a környék fiatalokkal; az augusztusi Virágkarnevál során pedig a menet ide érkezett, hogy a zsűrinek és a közönségnek bemutatkozzon. Aki csak ezeken a rendezvényeken járt a környéken, meg fog lepődni a nyugalmon és a csenden, amit tapasztal. A Stadion közelében található a Campus Fesztivál egyik legkellemesebb helyszíne, a Víztorony, amely egyébként el van zárva a közönségtől. A fesztivál nélkül az 1912-ben épült, eklektikus stílusú épület is szinte elhagyatott látványt nyújt.

Ha pedig elfáradtunk a nagy sétában, térjünk vissza Vigadó teraszára egy fagyira, vagy akár ebédre-vacsorára. Itt a legnagyobb békére találhatunk: a több száz éves fák árnyékában abszolút nyugalom honol, a felszolgálók diszkréten és gyorsan közlekednek az óriási teraszon, gyakorlatilag semmi nincs, ami zavart kelthetne. Hát kell ennél több?

Forrás:

           Murányi János: Debrecen lexikon

          (Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.)

-Janetonic-

2011-09-04-