Közeledik a húsvét, a háziasszonyok többsége gondolatban már az ünnepi menüsort állítja össze, de a frissen elkészített ételek mellé odakívánkozik a kihagyhatatlan kolbász és sonka is, ami az asztal ékessége lehet, amennyiben igazi házi készítésű termékről van szó.

Itt kezdődik a gond, ugyanis az üzletekben kapható finomságok igencsak távol állnak a házias ízektől, a bennük lévő tartósító- és színezőanyagokról, aromákról, ízfokozókról pedig jobb nem is írni.

Egyre kevesebb az olyan hely, ahol egy vidéki falu, kicsi házában, régi recept alapján, szorgos kezek által elkészített ínyencségek vásárolhatóak.

Mi viszont tudunk ilyet ajánlani.

Azt, hogy mitől jó a kolbász, viszonylag egyszerű meghatározni: ne legyen mellékíze, a hús mentes legyen az inaktól, állagát tekintve nem jó, ha túl puha, de az sem, ha csontszáraz, legyen viszont finom, érződjön rajta a füstölés, és a pirospaprika segítségével feltűnő legyen a tányéron. A Paripa Csárda kolbászai pontosan ilyenek: házi készítésűek és nem tartalmaznak adalékanyagokat.

„Minél több benne a zsiradék, annál jobb az eltarthatósága, nehezebben keményedik meg, és nem lesz száraz. Mi színhúsból készítjük, kevés zsiradékkal, így csak maximum 1 hónapig áll el. Füstölés után hamar el kell fogyasztani, különben megkeményedik, de itt nincs ideje megszáradni, mert egytől egyig mindet elviszik. Csípős és csemege változata is van. Ha valaki evett már valódi paraszt kolbászt, akkor tudja mi a különbség a bolti és a házi között” – meséli büszkén Belényesi Zoltán, a Paripa Csárda tulajdonosa.

Feltettük azt a kérdést is, ami a végeredményt kóstolva fontos lehet: darálva vagy vágva van a hús a jó kolbászban? Mi vágjuk – hangzik a válasz határozottan. Első lépésként fölkockázzuk a húst, majd fűszerezzük és állni hagyjuk egy napig a kamrában. Másnap, amikor már átjárták a fűszerek, nagylyukú rostélyon ledaráljuk, sertésbélbe töltjük és eladásig a spájzban, nyitott ablaknál, a mennyezeten, rudakon fölakasztva tároljuk. Sok helyen úgy működik, hogy ledarálják a húst, beleteszik a fűszereket, összedolgozzák és már töltik is. Nálunk nem, mi megadjuk a módját.

Az ünnepek másik nélkülözhetetlen étke a sonka. De milyen a jó húsvéti finomság? Hagyományosan pácolt és füstölt. A keményfa közvetlen elégetéséből származó meleg vagy hideg füstben a húskészítménynek nemcsak az eltarthatósága nő, de elnyeri ízes, füstölt aromáját is.

A képeket elnézve biztos rövid idő alatt gazdára találnak a finomságok, de higgyék el nekünk, az ízük még a látványukat is felülmúlja: elsőrendű, fejedelmi, egyszerűen ellenállhatatlan, ezért hagyják azt az ízetlen boltit és vegyék a minőségi eredetit.

(2013-03-27)

-Nitta-