„Kétkedve figyeltem fiacskámat amint elétoltam a tányért. Aggodalmam feleslegesnek bizonyult, mert egyből a közepébe vágott, és egy ültő helyében minden körítés nélkül befalta a rántott borjúláb nagyját. A maradék nekem jutott a körettel, és amikor megkóstoltam, atyai félelmem is elillant. Egyáltalán nem volt zsíros, a nehéznek hitt borjúláb. Kimondottan ízes, kellemesen omlós egyedi étel, ahogyan a Régi Vigadóban készítik. Fiam ezután a gyereksarokhoz rohant, ahol egy maga kora béli kislánnyal mászókázott. Akkor jelent meg újból, mikor a desszertet hozták az asztalhoz.”

Ebben a csodálatos őszi nyárban, a Nagyerdőn játszottunk a kisfiammal. Délre teljesen elfáradtunk és megéheztünk.

Nem könnyű egy hároméves kissrác kedvére tenni, főleg ha az apja szakácsféle és étkezés terén, amúgy is rendkívüli módon el van kényeztetve. Az ételválasztékon kívül, még ezer szempontot kell figyelembe venni, mint az asztal és székek magassága, játék lehetőség, mosdó, evőeszközök, szalvéta és a terítő, aminek az összemaszatolásáért, nem mindegy „mit kap” az ember.

A Régi Vigadóban barátságosan fogadták a koszos kis tündéremet, aki nem csak a pultos lányok arcára csalt mosolyt.

A séf, Gyurján Zsolti ajánlatára hagyatkoztunk, amit nem bántunk meg.

A séf ajánlata:   Kakas leves „szabógallér” tésztával Rántott borjúláb Almás-mákos metélttel töltött rétes
	Az étvágygerjesztő leves...
	Bőven rejt husit a szabógallér...

Kendermagos kakas leves „szabógallér” tésztával, kitűnő választásnak bizonyult, amiből kisfiam a frissen főtt zöldségeket mind kiette, nekem csak az az aranyló lé és az ízes kakashússal töltött tésztabetétből jutott.

Főételnek, rántott borjúlábat kaptunk, ami csípős tejfölben pácolódott. Köretnek hagymás tört burgonya és majonézes káposztasaláta tornyosult a tányéron, répával. Megkérdeztem a felszolgálót, hogy biztosan egy adagot szervírozott-e, mert már a látványtól is jóllaktam, de ő biztosított arról, hogy semmi extra ez egy adag…

Kétkedve figyeltem fiacskámat amint elétoltam a tányért. Aggodalmam feleslegesnek bizonyult, mert egyből a közepébe vágott, és egy ültő helyében minden körítés nélkül befalta a rántott borjúláb nagyját. A maradék nekem jutott a körettel, és amikor megkóstoltam, atyai félelmem is elillant. Egyáltalán nem volt zsíros, a nehéznek hitt borjúláb. Kimondottan ízes, kellemesen omlós egyedi étel, ahogyan a Régi Vigadóban készítik.

Fiam ezután a gyereksarokhoz rohant, ahol egy maga kora béli kislánnyal mászókázott. Akkor jelent meg újból, mikor a desszertet hozták az asztalhoz.

Azt már tényleg nem gondoltam, hogy az almás-mákos metélttel töltött rétest, is megeszi, vanília fagyival és erdei gyümölcs öntettel.

Apai büszkeséggel néztem körül, amikor már csak a lecsupaszított tányér hevert az asztalon, és gyerekes félelemmel indultunk haza: vajon Anya mit fog szólni, az otthoni terített asztalnál?

-hSéf-

(2011-10-05)